Megiszunk egy bort a nyilvános vécében? – Elképesztő megoldások, amikkel új életre keltettek épületeket
Számos előnye van annak, ha egy meglévő épületet használunk fel ahelyett, hogy lerombolnánk és teljesen újat építenénk helyette. Ezek a projektek legtöbbször gyorsabban, olcsóbban megvalósíthatók, és megőrzik a terület történelmének, múltjának egy darabját. Valamint nem elhanyagolható előnyként fenntarthatóbbak is, Carl Elefante építészt idézve: „A legzöldebb épület az, amit már megépítettek.” Ezen kívül persze lehetnek szubjektív, érzelmi okai annak, hogy valaki a régi épület megőrzése mellett dönt, számolva a kockázatokkal is, amiket egy ilyen szerkezet rejthet (például penész, illetve régen általánosan használt anyagok, amelyekről ma már tudjuk, hogy károsak az egészségre, mint az azbeszt vagy az ólomfesték). Nemrég írtam a fenntartható építészetről, és ha már az épületek „újrahasznosításáról” beszélgettünk, elkezdtünk összeszedni néhány példát. Aztán ez a lista csak dagadt és dagadt, rámutatva: szerencsére nem jár már annyira gyerekcipőben ez a szemlélet. Most néhány külföldi példát hoztam, hogy ti is meglássátok, mennyire sokféle dolog lehet egy használaton kívüli épületből. Pichler Zsófi írása.
–
JP Immobilien Iroda, Bécs
Budapesthez hasonlóan Bécsben is hemzsegnek a gyönyörű műemlék épületek, vannak közöttük azonban, amik eredeti funkciójukat elveszítve, üresen várakoznak, amíg az enyészet úrrá nem lesz rajtuk. Szerencsére egyre több projekt célozza ezeknek az elfeledett ékköveknek a felújítását, új funkciót adva nekik. Ebben a korábbi telefonközpontban például egy ingatlanügynökség székháza kapott helyet: ötletes építészeti megoldásokkal megtartották a régi épület lenyűgöző belső tereit, miközben praktikus munkahelyet alakítottak ki. A hatalmas belmagasságú csarnokokba üvegdobozokként kerültek be az irodahelyiségek, a dobozok tetején pedig egy többfunkciós teret alakítottak ki, ami ugyanúgy működhet eseményhelyszínként, mint osztatlan terű irodaként.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Allez-Up falmászó terem, Montréal
Bevallom őszintén, falmászóként közel áll a szívemhez ez a példa; világszerte pedig rengeteg régi iparcsarnok kapott mászóteremként még egy esélyt.
A hatalmas belmagasság miatt tökéletesek ezek a terek hosszabb utak kiépítésére, sok helyen pedig nemcsak a csarnokot, de akár a gyárkéményt vagy a kisebb helyiségeket is kihasználják, minden korosztálynak izgalmas erőpróbákat nyújtva.
Ez a montréali mászóterem egy régi cukorfinomítóban kapott helyet, és nemcsak a gyárépületet, de a silókat is bevonták a projektbe negatív utaknak, kültéri és boulder – azaz biztosítókötél nélküli – mászásnak is teret engedve, szigorúan ügyelve a biztonságra. A hófehér, cukorszerű falak emlékeztetnek a hely eredeti funkciójára, miközben a hatalmas ablakok és a sportolni érkezők megtöltik élettel a korábban elhagyatott területet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Casa Mediterraneo székház, Alicante
A letisztult hófehér falak és a rengeteg növény könnyen elfeledteti velünk, hogy ez az épület közel száz évig vasútállomásként szolgálta az utasokat. Ma sokrétű művészeti térként kiállításoknak, koncerteknek és egyéb eseményeknek ad otthont. A peronok hatalmas kiállítótérként éledtek újjá, míg a környező kisebb helyiségekben pavilonok kaptak helyet, amelyek nagy része irodaként működik. A tető kékkel bevont üvegtáblái megszűrik az erős mediterrán napsütést, izgalmassá színezve a belső teret.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jaegersborg víztorony, Koppenhága
A kezdetben csak víztoronyként üzemelő hatalmas épület ma több funkciót is ellát egyszerre: felső emeletein diáklakások, alsóbb szintjein pedig egy ifjúsági központ kapott helyet. Az eredeti tornyot teraszokkal és hatalmas üvegablakokkal egészítették ki, hogy a beköltözők még inkább élvezhessék a lakásokból nyíló panorámát és kevesebb mesterséges fényre legyen szükség. A többfunkciós kis lakások könnyedén alakíthatók a lakók igényeire, egyszerűen bebútorozhatók, ami különösen fontos, hiszen a diákok általában rövid ideig élnek ott. Az alsóbb szinteken a szabadidős tevékenységeké a főszerep, a földszint felgördülő, garázsajtó-stílusú ajtajai pedig összenyithatóvá teszik a külső és belső teret.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
High Line park, New York
A nyolcvanas évek óta használaton kívüli magasvasút sokak szemében szálka volt Manhattanben, a polgármester alá is írta a lebontási határozatot a kilencvenes években, voltak azonban, akik meglátták a lehetőséget a szerkezetben.
Az évek alatt, amíg elhagyatottan állt, a természet visszahódította magának a vasúti pályát, ez pedig ötletet adott az elhivatott civileknek: a város és egy építészcsapat segítségével közparkká alakították a területet.
A napjainkban több mint két kilométer hosszú, ötszáznál is több fajnak otthont adó parkban sétálhatnak az arra járók, ezen kívül a helyiek igényeihez alkalmazkodva közösségi és művészeti programoknak, ifjúsági rendezvényeknek és előadásoknak ad otthont a High Line.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lakóházak, Murano
A Velence mellett fekvő kis sziget, Murano egyik ipari területén 40 lakást alakítottak ki a korábbi gyárépületben, számos eredeti elemet belekomponálva a térbe, többek között a főépület északi homlokzatát és ablakait. A kialakított lakórészek elhelyezkedésének köszönhetően rengeteg természetes fény jut az épületekbe, így, mivel körültekintően kihasználják a terület napsütéses óráit, kevesebb mesterséges fényforrás szükséges. Az újonnan kialakított lakóházak stílusukban, színvilágukban is illeszkednek a klasszikus, vörös téglás gyárépület hangulatához, a világos, szokatlan formájú belső terek azonban modern hatásúvá teszik a lakásokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
WC (Wine & Charcuterie) bár, London
A föld alatti nyilvános mosdók sok nagyvárosban lelakatolva őrzik a régi idők emlékét.
Valószínűleg az első dologtól, ami eszünkbe jut, nem jönne meg az étvágyunk, ebben az ízlésesen átalakított, viktoriánus kori nyilvános mosdóban azonban szerintem bárki szívesen elidőzne a finom falatok mellett.
A bejárat vaskerítése mögött égősorok és növények kedves elrendezése csalogat le a lépcsőkön, odalent a fafülkékben kényelmes bokszok várják a társaságokat (az ajtókból tisztítás után asztal lett), a gyertyafényes belső tér pedig egyszerre őrzi a 120 éves helyiség báját, miközben jelentős gasztronómiai élvezeteknek ad teret. A londoniaknak valószínűleg bejött a koncepció, mert a tulajdonosok 2020-ban megnyitották a második helyszínüket is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Persze nem mindegy, hol helyezkednek el ezek az épületek
Hiszen, ami jól működik az egyik környéken, lehet, hogy hatalmas bukta lesz egy másik városban vagy akár kerületben. Ezért fontos, hogy a tervezők felmérjék, mire lenne pontosan szükség az adott környéken, így elkerülve, hogy felesleges dolgok épüljenek, illetve alakuljanak át, terhelve a környezetet, a költségvetést és az infrastruktúrát.
A tizenöt perces város (más néven sétálható város) koncepciója szerint fontos lenne, hogy az adott lakóközösség tagjai 15 perc biciklizéssel, vagy sétatávolságon belül juthassanak el a mindennapi életük legfontosabb helyszíneire.
Jelenleg a városi lakosság ingázással tölti a mindennapjai nagy részét, ami mentális és gazdasági terhet ró az emberekre, nem beszélve a környezeti terhelésről. A mobilitási párbeszéd ezt a problémát gyorsabb utazási módokkal igyekszik orvosolni, ez viszont a városok kiterjeszkedéséhez, a távolságok további növekedéséhez vezet.
Így egy idő után az emberek átlagosan ugyanannyi időt töltenek utazással, csak hosszabb távolságokon (Marchetti-konstans). Ennek veszélye, hogy aki nem engedheti meg magának a gyorsabb utazási módot, egyre jobban lemarad, és kevesebb lehetőséggel találkozik a lakóhelyén.
A tizenöt perces városrészek a lakók megkérdezésével, az ő igényeik alapján határozzák meg, hol mire van szükség, illetve a piaccal együtt dolgozva szolgálják ki a helyieket. Fontos, hogy kialakításában és működtetésében a városi élet összes csoportja (nonprofitok, vállalkozások, oktatás stb.) részt vegyen, egy olyan élőhelyet létrehozva, ami mindenkinek ad valamit. Így nemcsak a napi utazási idő rövidülhet le, de a környéken eltöltött hosszabb idő a közösség erősödéséhez vezet, ami hosszú távon a biztonságot is növeli.
A sétálható lakóközösségekre már most is találhatunk példákat (például Párizsban vagy San Franciscóban), ritkaságuk miatt azonban a legtöbb ember számára megfizethetetlenek.
Pichler Zsófi
