„Az abortusz súlyos krízis, trauma, mely egy életen át elkísér” – Hello, WMN! bemelegítés Hadas Krisztával

–

WMN: Számodra mit jelent az a fogalom, hogy család? 

Hadas Kriszta: Olyan emberek együttélése, összetartozása, akik szeretik egymást, még akkor is, amikor épp nem. Sejtszintű összetartozás. A család nem feltétlenül vérségi kapcsolódást jelent. A család az, amelynek tagjai majd a halálos ágyam körül állnak, akik nem felejtenek el. Azokra, akikre ez nem vonatkozik, inkább azt mondom: rokon. A nagy család lehet elvált házastárs testvére, az utánam következő feleség, annak gyerekei, nevelőapa, és legjobb barátnő is. 

„A legnagyobb titok a család, ezt nem lehet kiboncolni, sem feltárni. A családban hinni kell, különben önmagát taszítja ki az ember. Aki nem hisz a családban, abból földönfutó lesz. A család végtelenül egyszerű, de ugyanakkor kifejezhetetlen és zavaros”

– írja Örkény István az Április című művében.

WMN: Kié a gyerek? 

H. K.: A szülőké. Anyáé és apáé. Még csak nem is a nagyszülőké. A nagyszülő jó esetben segítő drukker. 

WMN: A gyerekvállalás közügy vagy magánügy? Miért?

H. K.: Egyértelműen magánügy. Az egyes emberek gyerekvállalása személyes, privát döntés, nem népesség- vagy bármilyen más politika. Senkinek nincs joga az anyán és az apán kívül eldönteni, hogy mikor, hány gyereket vállalnak, hisz csak ők dönthetnek a sorsukról. Ők vannak abban a helyzetben, hogy megítéljék a kapcsolatukat, gazdasági, szociális, egészségi és egyéb helyzetüket. Az államnak az a dolga, hogy olyan gazdasági és szociális körülményeket teremtsen, amelyek kedveznek a leendő szülőknek. Az egyének magánélete nem közügy. És bizony egy gyermek megszületése, vagy meg nem születése is magánügy. Mondom ezt úgy, hogy közel ötven baba születésénél voltam jelen. Megrögzött házasságpárti és „családbarát” vagyok. 

WMN: Kinek van köze a gyerekeink megszületéséhez – vagy épp meg nem születéséhez? 

H. K.: Csak a szülőknek. Elsősorban az anyának, főleg, ha egyedül kell döntenie, mert nincs mellette az apa. Senki másnak, hisz a gyermek életéért nemcsak születése előtt, hanem utána is felelősséggel tartoznak. 

WMN: Mi jut eszedbe arról a szókapcsolatról, hogy „nem kívánt terhesség”?

H. K.:

Az abortusz, ami súlyos krízis, trauma, amely egy életen át elkísér, még akkor is, ha nem szorongat állami vagy a családi nyomás. (Volt benne részem.)

WMN: Szerinted, miért korbácsolja föl a közvéleményt ennyire ez a téma?

H. K.: Alaptézis, hogy senki sem örömében, dalolva megy abortuszra. A súlyos lelki-testi megrázkódtatást tovább nehezíteni – bűn. Ezt gondolják sokan. Én is. A magánéletbe negatív impulzusokkal, megalázással, ideológiai alapon való beleszólás nem növeli a népességet, csak tovább traumatizálja a nőket és a férfiakat is. 

Jegyeket ITT tudtok vásárolni.

Szabó Anna Eszter