–

Sajnos vannak napok, akár hetek, amikor egy kád meleg fürdő – esetleg egy jó könyv és egy illatgyertya – tényleg elképzelhetetlen távolságba kerül.

A folyamatos pakolás, főzés, takarítás, meseolvasás, gyurmázás, altatás közepette aztán el is feledkezünk arról, hogy milyen volt az az élet, amikor egy hajpakolást, vagy otthoni manikűrözést nem kellett napokig tervezgetni. 

A tinédzser lányságom fontos mérföldkövei voltak, amikor megvettem az első drogériás szempillaspirálomat, korrektoromat és a neonkék szemhéjtusomat. Ezen felbuzdulva kis idő múlva pedig kissé szégyenlősen engedélyt kértem apukámtól, hogy használhassak szőrtelenítő krémet a lábamon. A szépségápolás és a sminkelés rejtelmeit főleg tiniknek szóló újságokból próbáltam megismerni. A kistasakos arckrém termékmintákat egy lila csatos dobozban őriztem, a parfümmel átitatott reklámoldalakhoz pedig akkor is odadörzsöltem a csuklóm, ha különösebben nem ízlett az illat. 

Mi, akik a 2000-es években csaptunk bele a nagylányoskodásba, még nem nagyon használtunk olyan kifejezéseket, mint esti vagy reggeli rutin, bőr- vagy hajápolás, miközben együtt kergettük azokat a szépségről alkotott illúziókat, amiket az akkori trendek, a női magazinok és a tinifilmek diktáltak nekünk.

Bármilyen későn is feküdtem le, arra azért mindig maradt energiám, hogy kora reggel másfél órán keresztül hajsütőzzem a frizurámat. Ennek ellenére évekbe telt, mire elfogadtam, hogy esténként a sminket bizony akkor is le kell mosni, ha hulla fáradt vagyok és legszívesebben cipőstül dőlnék be az ágyba.

 A felnőtt élet aztán megtanított rá, hogy a szépségápolás nem a tökéletesre húzott tusvonalnál, hanem az egészséges, hidratált bőrnél, a rendszeres fogkőleszedéseknél és a rendszeres testmozgásnál kezdődik. Ezt a tudást viszont a kislányom megszületése úgy radírozta ki az agyamból, ahogy volt, és csak nem kevés bűntudat árán tudtam szépen lassan visszaépíteni a számomra legfontosabb elemeit.

Emlékszem, amikor a császármetszés után másfél héttel először mostam meg a hajamat. Bár az egész folyamat nem tarthatott tovább öt percnél, mégis szó szerint új embernek éreztem magam.

A szülés óta a hajamba gabalyodott hajgumit egy maréknyi balzsammal szabadítottam ki a fejem tetejére nőtt, rendezetlen madárfészekből, a sikeres hadműveletet pedig azzal ünnepeltem meg, hogy újra felkentem a fényvédős arckrémemet és egy kevés szempillaspirált. Pont ennyire volt akkor szükségem ahhoz, hogy a tükörbe nézve egy pillanatra kirántson a gyermekágyi időszak egymásba folyt nappalaiból és éjszakáiból, a baby blues-os hormonális hullámvasútazásból és a kezdő szülők átmeneti önbizalomvesztettségéből. A totális kimerültségtől elnyűtt arcomon újra megláttam valamit, ami arra emlékeztetett, hogy nem eltűntem, csak újjászülettem. 

Ekkor jöttem rá, hogy bár egy csecsemő mellett a pontos előretervezés nagyjából lehetetlen, de semmit nem veszek el tőle azzal, ha reggel és este adok magamnak is néhány selfcare percet. Vagy akár egy picit többet is. Anyaként sem csak az olyan alapvető szükségleteinket kell tudnunk kielégíteni, mint az evés, az alvás, vagy hogy ne stopperórával a kezünkben kelljen zuhanyozni. 

Természetes bőrápoló a játékok között

A Ziaja kecsketejes termékcsalád bőrápolói tápláló makro összetevőkből állnak, tejfehérjét, növényi zsírokat és szénhidrátokat, A- és C-vitamint és kálciumot tartalmaznak. Javítják a bőr szerkezetét és kisimítják a ráncokat.

Természetes, hogy a gyerek születése előtti igényeink átrajzolódnak, de igenis van beleszólásunk abba, hogy hol húzzuk meg a határt, és mit tartunk meg ezekből – hiszen a saját testünkről és lelki jóllétünkről van szó.

Elmenni a fodrászhoz, a konditerembe, a gyógytornára, vagy otthon feltenni egy arcmaszkot, és kicsit nem csinálni semmit, csak a jelenben lenni, teljesen rendben van. A saját kétéves kislányomnak rendszeresen elmondom, hogy mossa meg rendesen a fogát, ragaszkodom hozzá, hogy reggelente megfésülködjön, és bekenhessem a kipirosodott popsiját, akkor a saját szükségleteimre való odafigyelésben is példát kell mutatnom neki, hiszen azt is látja, ha miközben rá koncentrálok, magamról elfeledkezem. 

A reggeli és esti rutinról két év anyaság után is még elsősorban a mondókázós pelenkacsere, a századjára újraolvasott mesekönyvek és a földre mindent sorban hajigálós etetések jutnak eszembe. De mindezek után én jövök és a saját felnőtt, női szükségleteim,

ami egy hosszú nap után újra feltölti a lelkemet is: legyen az egy éjszakai hidratálás, amitől reggelre kicsit kisimul az arcom, vagy egy illatos testápoló, amivel kicsit visszaadhatok az anyaként megváltozott testemnek és bőrömnek. Közben pedig egy kis időre kettesben maradhatok magammal és a saját gondolataimmal. Kezdetben talán én sem hittem el, de mostanra számomra is nyilvánvaló, hogy igenis jár a testünknek, hogy hálásak legyünk neki, amiért képessé tesz minket mindarra, amit anyaként nap mint nap véghez viszünk.

WMN szerkesztőség

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ AleksandarNakic