Rákóczi Feri: Nem tudtam normálisan szeretni – Elviszlek magammal
Rovattámogatás

Vannak történetek, amelyek szépen megmutatják, hogy miért fontos, gyerekkorunkban hogyan szerettek minket, és mennyire engedték megélni a saját érzéseinket. Rákóczi Feri története is ilyen. Aki hallgatja Magyarország legnépszerűbb reggeli rádióműsorát, az tudja, a többieknek pedig mondom én: a műsorvezető Békés megyei gyökerei a mai napig szilárdan tartják őt a földön. És – noha a vidékisége sokszor karikírozva jelenik meg a műsorban –, tényleg fontos neki minden íz, szó és szokás, amit otthonról hoz. Ahogy az a sok tanulság is, amit a szülei működéséből levont magának. Ha úgy tetszik: Feri jelenlegi párkapcsolati és szülői őszintéségében minden szintetizálódik, ami gyerekkorában hiányzott. Mielőtt a feleségével találkozott, például egyáltalán nem tudott az érzéseiről beszélni, nem tudott jól szeretni és nem tudott jól szakítani sem. Azt pedig – ahogy a gyerekei kapcsán nemes egyszerűséggel kijelenti –, hogy „imádok apa lenni!”, maradéktalanul elhiszem neki. Nekem ezek voltak a legszebb percek ebben a beszélgetésben, de sokaknak az is érdekes lesz, hogy Vadon Jani távozása után Sebestyén Balázs és az ő fejében is megfordult, hogy 15 év után befejezik a közös rádiózást. Meg az is, hogy ha pár év múlva kirepülnek a gyerekek, egyáltalán nem biztos, hogy itt marad Magyarországon. Elviszlek magammal: Rákóczi Feri.