Linczényi Márkó: Valaki mindig őrjöng. Vagy én, vagy a gyerekek – Elviszlek magammal

Volt idő, jó hosszú, amikor hetente három-négy 59 perces randit is lenyomott (hogy mit is rejt pontosan ez a koncepció, azt inkább mesélje el ő – az autóban). Ma viszont bulik után megy haza, ahol két kisgyereket nevel a feleségével. És noha meg-megkapja még a bókokat és a szerelmi vallomásokat, ma már inkább nevet rajtuk. Vagyis: magán. Mert Linczényi Márkó nagyon jókat tud magán nevetni, és valahogy minden kócosságával együtt nagyon szerethetővé teszi. Ráadásul, nekem az az érzésem, hogy ez az önirónia segítette hozzá, hogy túlélje a régi önmagát meg az összes kudarcot, ami oda vezetett, hogy mára a helyén van. Két sikeres podcastot vezet és gyárt (a Problémát Hajóssal és Síkideget Turai Barnával), producerkedik és zenél az Antilope Kiddel. És közben, ahogy ő fogalmaz: szereti azt az embert, aki az élete filmjének főszerepét játssza. Így, lassan negyvenévesen pedig a hitét is megtalálta. Na, nem az intézményes vallások keretein belül, hanem valami egészen másban. De inkább ezt is mesélje el ő. Elviszlek magammal: Linczényi Márkó.