Te mit teszel, amikor azt látod, hogy egy hozzád közelálló ember a vesztébe rohan?

Ha úgy érzed, vége a világnak... olvass Pásztory Dórit!

„Én igazán nem akarok beleszólni az Úr dolgába, de nyugodtan elhiheti nekem, sokkal egyszerűbb lett volna, ha már eleve úgy formáz meg minket, hogy a lábszőrünket beágyazza a szempilláinkba, a hónalj- és fanszőrzet meg mehetne bele a dús hajkoronába. Temérdek időt és vesződséget megspórolhatnánk!"

„Sok férfi plusz teherként, súlyos felelősségként éli meg, hogy ő az elsődleges családfenntartó. Valahogy úgy gondolkodnak, hogy ne legyél beteg, mert akkor nem tudod eltartani a családodat, illetve ne panaszkodj, csak tűrj! Ezt gyerekkorunktól belénk nevelik. Hogy ne sírj, mert a fiúk nem sírnak. Ha elesel, akkor csak legyintenek, hogy: ugyan, katonadolog!”

Az ember, aki VHS- és magnókazetták között töltötte a gyerekkorát, egyszer csak rádöbben, hogy évek óta semmi kézzelfogható emlék nem született az életéről... Avagy: eltűnt Lilla utolsó öt éve egy laptoppal együtt, ezért kénytelen újragondolni az életét.

„Az anyatejből egy nyelvcsapásra tejci lesz, ami csak azért nem a legvisszataszítóbb modorosság a magyar nyelvben, mert a kismamás szavak Ferenc Jóskáját, a »pocaklakót« történelmi távlatokban is képtelenség lelökni a trónjáról." Zsolt apa lesz, vol. 2.

Így loptak el az óvodai bacilusok Borcsa életéből két hónapot.

A hírnév nemcsak dicsőséggel, hanem sok kritikával, kétséggel is jár. Néha meg kell állni, hogy számadást készíts, és elrendezz magadban néhány gondolatot. Ezt teszi most egyre ismertebbé váló pedagógus szerzőnk, Jocó bácsi.