Kolléganőnk a járvány idejére hazament a szüleihez. Ha szorongós is a hangulat sok szempontból, legalább együtt van azokkal, akiket a legjobban szeret.

Amikor arra számítottál, nemsokára megveszed a kisbaba érkezéséhez szükséges holmikat, majd beüt a krach… és elkezded a lakás fiókjait méregetni: vajon melyikben lesz el majd a ded két-három hónapos koráig?

A kezdő anyák legnagyobb mumusa valójában nem az átvirrasztott éjszakák sora, az elszigeteltség vagy a folyamatos gondoskodás, hanem ami mindezek teljesítése kapcsán állandóan megkérdőjelezi az alkalmasságukat: az anyaverseny. Te hogyan védted ki?

Na, milyen otthonról dolgozni két gyerekekkel???

„Az, ahogy a kezdet és a vég hat rád, csak a tiéd. Nincs jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen, értékes és olcsó, elegáns és bunkó gyász. Gyász van. A tiéd, az övé, az enyém.” DTK megbocsát. Másoknak… és magának is.

A mi feladatunk most az, hogy kihozzuk az adott helyzetből a legtöbb pozitívumot, és megmentsünk ezekben a zavaros időkben is annyi felhőtlen gyerekkort, amennyit csak tudunk.

Koronavírus és emberség New Yorkban. Novella.

„…a korábban fennálló világban minden nap a versenyfutásról szólt. Napi hat-nyolc feladatról, amiknek a felét már tegnap vagy tegnapelőtt kellett (volna) végrehajtanom” – most meg lehet tanulni tényleg a pillanatban éli.