Vigyázz magadra, Szilvi! Egy picit veled megyünk mi is. Szeretünk, drukkolunk – és várunk vissza.

Az évnek van egy időszaka, amikor nem elkapcsolsz a reklámokról (na, jó, egy részükről), hanem újranézed őket a YouTube-on. Megbocsátod a giccset, alig várod, hogy kidurranjanak a könnycsatornáid, és lelkesen osztod tovább az életérzést. Szabó Anna Eszter utánajárt, honnan indult az ünnepi reklámfilm műfaja, és hogyan lett mindannyiunk kedvenc „guilty pleasure”-jévé.

Ha még mindig hezitálsz, mi kerüljön az ünnepi asztalra, Pásztory Dóri szolgálhat neked pár remek ötlettel! Ha már megvan a menü, akkor pedig tedd el ezt a cikket jövőre.

A könyöködön jön már ki a Feliz Navidad. De vajon tudod, ki énekli eredetileg? A karácsonyi dalok ezer és ezer verzióban élnek. Olykor már nem is emlékszünk, ki volt az alkotó. Vagy mégis? Próbáld ki magad:

Van, hogy tudattalanul teszünk magunknak keresztbe. Mi magunk akadályozzuk meg a célunk elérését; például eltolunk magunktól egy számunkra megfelelő embert, benne tartjuk magunkat egy rossz helyzetben, foggal-körömmel ragaszkodunk egy rossz szokáshoz, pótcselekvéssel fedünk el egy döntést… stb. Az önszabotázs veszélyes műfaj.

„Egy gyerek ugyanolyan gyerek, nem lesz attól más, hogy egy embriológus rakta össze sejtenként, és nem otthon, hagyományos módszerrel készült. Senki nem fogja tudni megkülönböztetni egymástól a két módszer végeredményét. És senkinek nincs joga azt mondani, hogy ha csak ez az egy eszköz, megoldás küzd le egy akadályt, akkor ne lehessen igénybe venni.”

„Így lettem társtulajdonosa és szerkesztője az újságnak, amelynek alapítója magyar zsidók százait mentette meg a nácizmus karmaiból, és segítette Nimi nagypapáját – így közvetve a szüleit, és őt magát is – a hazatalálásban, a megbékélésben, a gyógyulásban és a családalapításban” – egy hihetetlen történet Kristóftól, és az ő „karmájáról”, sorsáról, vagy nevezzük bárhogyan.

Türelem, rugalmasság, tanulás. Huszonéves szerzőnk szerint ez a három dolog kell most leginkább ahhoz, hogy legyen erőnk a következő évhez.