Szentesi Éva: Presszó
Köszönöm, nem kérek több kávét!
Köszönöm, nem kérek több kávét!
Fázol? Öleld magadhoz a hideget! És szoktasd hozzá a gyereket is, megéri.
Az Egyesült Államok legnagyobb sporteseményén ugyanúgy lesz közönség, mint máskor, ugyanúgy fellépnek sztárok (csak mások, mint eddig), de kiemelt szerepet kapnak a hétköznapi hősök és a fontos társadalmi üzenetek. Mert ahogy ők mondják: „The show must go on”!
„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)
„Aki azért költözik egy isten háta mögötti falucskába, mert szociálisan kiégett, kvázi emberundora van, és azt akarja, hogy senki se tudjon róla, hogy van és hol van, az jobb, ha elengedi az illúziót: a rurális környezet azt jelenti, hogy eltűnhet a radarról.”
Szakdolgozatot írni amúgy sem egy kéjutazás, hát még most, egyedül, otthon, könyvtár nélkül. Dián Dóri naplójában elmeséli, neki hogy sikerült (majdnem) a végére jutnia.
A tetoválás életstílus, kinyilatkoztatás, társadalmi kérdésekre való reflektálás. Azt pedig, hogy éppen mi az aktuális tetkódivat, nagyban befolyásolja, hogyan viszonyulnak az adott generációk saját magukhoz, a világhoz. A „börtöntetkó” például most újra virágkorát éli, ami hűen tükrözi a Z és Y generációk alapvető egzisztenciális krízisét.
Micsoda? Január elseje? Ugyan, hol van az már! – sóhajtanak bizonyára sokan, akik talán már arra sem emlékeznek, mi okból tettek újévi fogadalmat… arra pedig már végképp nem, hogy pontosan mit is. Orvos-Tóth Noémi elmondja, miért nem „életszerű” új életet kezdeni.