A gyerekeim szerint a születésnapi zsúr az óvodás- és kisiskoláskor társas eseményeinek non plus ultrája. Tőlük tudom azt is, hogy azok a legmenőbb arcok, akiknek nemcsak hogy szerveznek valamit, hanem minimum játszóházi szülős-tesós szülinapjuk van, esetleg ottalvós vagy egész napos kirándulós bulijuk. Na és mi lesz velük?!

Elég félelmetes, de épp ennyire általános is, hogy leginkább a telefonunkon vagy a számítógépünkön tároljuk a legbensőbb gondolatainkat, olykor a titkainkat is. Sok kérdést vet föl, hogy hol kezdődik és meddig tart a privát szféránk – adunk-e például bárkinek hozzáférést az okoseszközeinkhez?

Kristóf körülbelül két éve mondta ki magának és másoknak is, hogy a borderline spektrumon van. Azóta élete sok epizódját más színben látja – például azt is, mi játszódik le az elméjében, amikor képtelen aludni.

A nők a változókor beköszönte után még évtizedeket élnek, aminek a kutatók szerint az lehet az evolúciós oka, hogy fontos szerepük van utódaik: gyerekeik, unokáik túlélésében. Nem vitás, óriási támaszt jelenthetnek a család minden tagja számára, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez a szerep mindegyiküknek testhezálló és örömteli.

Vannak, akik egy lakatlan szigeten, 3000 méter magasan vagy épp egy csak illegálisan látogatható helyszínen mondják ki a boldogító igent. De mit szól ehhez a násznép?

„Az olimpián hősök születnek, de a paralimpiára hősök érkeznek” – írták már sokszor, de az ő hőstetteikről mégis kevés szó esik. Nekünk, szurkolóknak tehát fontos feladatunk lesz nemsokára. Augusztus 28-án ismét fellobban a láng Párizsban: kezdődnek a paralimpiai játékok!

Lhakpa Sherpa egy írástudatlan nepáli nő, aki több mint húsz éve él Amerikában, és mosogatóként dolgozik. Felnevelt három gyereket, túlélt egy súlyosan bántalmazó kapcsolatot – és megmászta tízszer a Mount Everestet, valamint nemrégiben a K2-t is. Egy csodálatos dokumentumfilmet ajánlunk.

Amikor januárban lemondott a dán királynő, II. Margit, az erről szóló szalagcímekben számtalanszor visszaköszönt a „könnyek” szó. És bár ebből arra következtethetnénk, hogy a volt királynő hullajtott könnyeket, amiért távozik több mint fél évszázadon át betöltött pozíciójából, valójában a fia, X. Frigyes király volt az, aki a nap folyamán többször is sírt. És senki nem szólta meg ezért. Sőt.