A szomszédos háború nálunk is transzgenerációs traumák sebeit tépi fel – szüleink, nagyszüleink, dédszüleink tragédiáihoz kapcsolódó, felzaklató érzelmek törnek elő a tudatalattinkból – írja szerzőnk, Nádudvari Péter, aki az ehhez fűződő fájdalmas érzéseit osztja meg veletek:

„Évek óta csak nézem, ahogy elrobog mellettem mások vonata a felnőtté válás útján. Mindenkit eljegyeznek, mindenki házasodik, lagzi lagzi hátán, én pedig ott ülök mindegyiken, és örülök, miközben tudom, van rá esély, hogy ilyenben nem lesz részem. De akkor mi lesz velem? És nekem ez miért nem jár?”

Néha túl sokat adunk játékból, ruhából, zsebpénzből, tevékenységekből, táborokból, képernyőidőből, szabadságból, kiváltságokból… Miért ártalmas ez, és mit lehet tenni? Milanovich Domi összefoglalója.

Madonna bajban van, most már az is elismeri, aki a végsőkig kitartott mellette és védte minden lehetséges fórumon: Steiner Kristóf. És ez egyúttal őt is szembenézésre késztette.

Ha megspékelnétek a túrázást egy kis játékkal, van egy jó ötletünk:

A legkisebbek általában hisztivel fejezik ki, ha a kritikus határ fölé emelkedik a stressz-szintjük, a nagyobbak pedig változatos „tüneteket” produkálnak az undokoskodástól a véresre rágott körmökig. De mi segíthet megnyugtatni egy feszült gyereket? Kézzelfogható ötletek szülőktől és szakemberektől.

Mi a háttere annak, ha felnőttként a szülői házban átváltozol gyerekké? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával ült le beszélgetni erről. Érdemes elolvasni. (Spoiler: lehet, hogy ismerős lesz.)

A boszorkánysághoz rengeteg tévhit és sztereotípia kapcsolódik, de mi az igazság ezekből, és mit tud adni ez az évszázados hagyomány a XXI. század emberének? Egyáltalán, kik a modern kor boszorkányai? Alaposan belemegyünk – egy kezdő boszorkány idegenvezetésével.