„Bűntudat érzek mindenért. Mert vagyok, mert én én vagyok. Mert olyan vagyok, amilyen” – Szabó Anna Eszter vallomása.

Hányszor halljuk másoktól és gondoljuk magunk is, hogy éppen a legszebb éveinket éljük. De mikor is vannak pontosan ezek a legszebb évek? Tóth Flóra megmondja! Csak azért, hogy ti is tudjátok, ha épp benne vagytok, nehogy elpazaroljátok őket. (Ha nem volt világos, hogy ez irónia, ne olvass tovább.)

A rivalizálás az emberi természet szerves része már az ősidők óta. De vajon miért jó nekünk? És meddig mehetünk el benne? Pichler Zsófi, akinek az egyetemi közegből nagyon is ismerős ez a fajta versengés, egyebek mellett ezeknek a kérdéseknek járt utána:

„Képzelj el egy éjszakát, amikor a lassuló légzésed friss levegővel tölti meg a tüdőd, távol vagy a város zajától és igazán koromfekete az éjszaka, szóval minden adott a pihentető alváshoz” – Deli Csenge számára a vadkempingezés minden mással összehasonlíthatatlan élmény. Most pedig megosztja veletek is a műfaj írott és íratlan szabályait. Kalandra fel!

„ – Apa! – Igen, Tomika? – Beszéljünk még sokat arról, hogy miket kapok a szülinapomra!” Herczeg Zsolt szülinapozik. Duplán. Vagy valami olyasmi.

Napjainkban is élnek olyan negatív hiedelmek a szabadidővel kapcsolatban, hogy értéktelen, haszontalan napok azok, amelyek nem munkával telnek, pedig a feltöltődés elengedhetetlen a testi-lelki egészségünk érdekében. De hogyan változtathat a szemléletén, aki képtelen pihenni? Ennek jártunk utána.

Ennek a beszélgetésnek minden mondata kincs. Ajánljuk mindenkinek, aki volt gyerek és/vagy szülő.

Az óvodába való beszokás a gyereknek, az elengedés viszont az anyának lehet nehéz. Legalábbis Szabó Anna Eszter ezzel küzd – és az idő múlásával.