A karácsony a megfelelési kényszerek és az elvárások időszaka is. Mit hozunk magunkkal családi örökségként a régmúlt ünnepekből? És hogyan érhetjük el, hogy egy-egy szerencsétlen mondat, vagy baki miatt ne vesszünk össze a szeretteinkkel a jelenben? Erről kérdezte Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológust D. Tóth Kriszta.

Hogyan készülődik egy édesanya a karácsonyra, aki egyre az elvesztett kislányát siratja, de közben fontos, hogy a három fia mégis megélhesse az ünnepek szépségét?

A legtöbben decemberben csinálják, de akadnak, akik még előbb. Vannak, akik az utolsó pillanatig húzzák, hogy aztán tovább tartson. És ti?

„Sajnos a megfázás is vírus, és hiába hordja ki Botika lábon, attól még az én gyerekeim vígan ágynak dőlhetnek tőle. Szívás, de ez van. És ez az, amiben leginkább nézetkülönbségek tudnak lenni” – írja Szabó Anna Eszter, aki azt is hangsúlyozza: sok szülőnek kevés a segítsége, vagy nem támogató a munkahelye, ezért nehezen tudja megoldani, hogy otthon maradjon a beteg gyerekkel. Hogy megy ez külföldön? Ennek járt utána.

És nektek melyek a legkedvesebb gyerekkori ízemlékeitek?

Az egyiknek álmatlan éjszakát okoznak a mosatlan edények, a másik szerint nincs gond, amíg valahol nincs nagy kosz és szeméthalmok. De mi történik, ha ők ketten egymásba szeretnek?

Vészesen közeleg a karácsony, és ha még mindig nem tudod, mivel lepd meg a szeretteidet, mutatunk pár lenyűgöző albumot, ami minden otthoni könyvtár dísze lehet.

A meg nem élt érzések előbb-utóbb felszínre törnek – néha a szó szoros értelmében. Mert míg van, aki a teste díszítéseként, önkifejezési módként használja a mintákat, a varratás motivációja lehet a trauma is: