Egy olyan társadalomban, amelyben a tehetséget idealizálják, valamiben nem elsőnek, nem legjobbnak lenni igazán felszabadító lehet, mondja szerzőnk, akinek szenvedélye a tánc.

Ami a bőrünknek a naptej vagy az arckrém, az lehet az agyunknak a:

Vendégszerzőnket tizenöt éves korában szexuálisan bántalmazták. Tizennégy év telt el azóta, ennyi idő kellett, hogy beszélni tudjon a traumáról.

Tavaly nyáron a parfümgyártás fővárosát olyan extrém szárazság sújtotta, hogy egyes virágtermesztők a termésük nagyjából felét elvesztették.

Fiatal szerzőnk azon töpreng, mit jelent ma középosztálybelinek lenni. (Például ahhoz képest, amit gyerekkorában jelentett…)

Nem a hosszúkás szerv a lényeg, hanem a kiváltságok.

Szülők, akik utálják a gyerekük párját. Azért nem bánjuk, ha nektek inkább olyan történeteitek vannak, amelyek jó véget értek…

Dalma pánikbetegként rengeteget kapott a művészetterápiától, amiben nemcsak résztvevőként, hanem egy idő óta segítőként is jelen van. És most őszintén megosztja veletek a tapasztalatait: