„Ezért fájdalmas kicsit minden költözés. Csak az üres terekben vesszük észre igazán, amit elveszítünk” – ismeri fel Nyáry Luca, miután az önálló életéből visszatért a gyerekkori szobájába.

Jocó bácsitól gyakran megkérdezik, mit szólna most őhozzá a mezítlábas, dadogós, papkeszi kisfiút, aki egykor volt? Íme, a válasza:

„A szabadság valójában egy döntés, hogy elég jók vagyunk önmagunk számára” – magyarázza Czakó Juli színésznő, aki nemrégiben érkezett a budapesti Thália színházhoz Miskolcról, hogy a fővárosiakat is meghódítsa.

„Fussunk már össze valamikor!”, „De rég láttalak”, „Hogy vannak a gyerekek?” – ismerős mondatok? Naná, mind pufogtatjuk őket, ha olyasvalakibe botlunk, akivel nincs idő hosszabb beszélgetésre. Csakhogy a small talk nem mindenkinek megy, és van, aki kifejezetten szenved tőle. Ő hogy vészelje át ezeket a helyzeteket? Erről beszélgetett a WMN egyik legrutinosabb bájcsevegője az egyik legzárkózottabb kollégával.

Milyen árat fizet, aki külföldre költözik? És van-e visszaút, ha úgy érzed, az országod hátat fordított neked?

Kezdődik a nyár, még inkább érdemes tájékozódni a témában:

Nem, nem csak az Anonim Alkoholisták csoportja létezik. Nem, nem kell mindent elmondanod magadról. Nem, nem gáz, ha sírsz a többiek előtt. Meg az sem, ha nem sírsz. A csoportterápia valójában sokkal többről szól, mint amit a filmek alapján gondolnánk róla.

Irány a zöld, (kis)gyerekkel is! Változatos, kipróbált útvonalakat ajánl Széles-Horváth Anna: