Folytatódik a Potyautas a koncerten sorozat: főszerkesztőnket ezúttal Palaye Royale-koncertre vitte a gyereke, hogy képet kapjon az emo életérzésről.

A testpozitív hozzáállás nem a túlsúly idealizálását jelenti. Hanem azt, hogy mit gondolunk, mit mondunk, mennyit engedünk meg magunknak másokkal szemben. Z. Kocsis Blanka nap mint nap tapasztalja, hogy még mindig rengeteg mérgező előítélet él a túlsúlyos nőkkel kapcsolatban. Különösen a szex terén.

Két gyerekkel a bennem élő anyakép azóta is folyamatosan változik, alakul, visszacsatol, újraterveződik, és közben naponta úgy harmincszor kérem számon magam azért, mit és hogyan csinálok. Aztán próbálom magammal megbeszélni, hogy ne tegyem.

Szabó Péter még csak nem is mérnök: asztalosmesterből lett operaénekes, abból pedig „autókészítő”. Megvalósította a „felnőttek álmát”, és olyan elegáns, letisztult, impozáns járgányt épített saját kezűleg, aminek még Nagy-Britanniából is a csodájára járnak.

Adott egy több éve tartó párkapcsolat, előrelépés nélkül. Se eljegyzés, se házasság, és még a közös jövő gondolata is távolinak tűnik – végül hosszas huzavona után bekövetkezik a szakítás. Majd az egyik fél összejön mással, és néhány hónapon belül örök hűséget fogad az új párjának, akivel mindent megvalósít, amire azelőtt évekig nem volt hajlandó. Hogy mi köze ennek a taxikhoz és a Szex és New Yorkhoz? A kapocs a sorozat Mirandája.

A szülők merő jószándékból sokszor túlterhelik a gyerekeiket, megpróbálnak nekik mindent megadni, amiből nekik anno nem jutott elég. De mennyi az elég, mi szolgálja a gyereket, és mi az, ami már árt? Erről beszélgetett Mészégető Marcsi, dr. Gyurkó Szilvia, Hajós András, Fiala Borcsa és dr. Holló Márta a Hello Szülő pécsi rendezvényén.

Mégsem felesleges jótanácsokkal ellátni a tinikorú gyerekeinket! Egy kutatás azt vizsgálta, hogy a 11 év körüliek mennyire hasznosítják a szülői meglátásokat hosszú távon… és az eredmény biztató!

Míg 2000-ben kevesebb mint évi 800 000 injekciót szúrtak be, a legfrissebb kutatások szerint ez a szám mára 4-5 millióra ugrott. De miért van az, hogy sokan még mindig rosszallóan néznek arra, aki tű alá fekszik? Valóban önbizalomhiánya van annak, aki a kezelést választja? Végső soron kinek akar megfelelni a botoxoltató: a társadalomnak vagy saját magának?