Erdély az a hely, ahova újra és újra vissza kell térni.

Vajon mi a helyes? Aprólékosan utánajárni minden fontos kérdésnek, hiszen mégiscsak a szemed fényéről van szó, vagy elhinni, hogy nélküled is minden rendben lesz az oviban a gyerekkel?

Sokan úgy gondolják, az „alacsony fenntartású” barátságoké a jövő – ezek azok a kapcsolatok ugyanis, ahol a felek kölcsönösen megértik és elfogadják, hogy a másik ritkán ér rá, nem válaszol azonnal az üzenetekre, és nehézkes vele találkozót egyeztetni.

Milyen lenne Prága, ha emberi alakot öltene? Takács Dalma szerint egy folyton szivarozó, időskorában is karcsú, karcos hangú nő, aki mindentudóan mosolyog, és akinél mindig bömböl a jazz.

A gyerekek rendszeres sportolása sokszor rettentő költséges, mindenki részéről rengeteg áldozatokkal jár, bonyolult logisztika elé állít minden résztvevőt, és a hétvégéket is taccsra teszi. Kérdés, hogy megéri-e mindez a végeredményért? Z. Kocsis Blanka sportoló gyerekek szüleit kérdezte a tapasztalataikról.

Hogyan boldogulhat az osztrák fővárosban egy kultúraimádó harmicas magyar nő, aki két kisgyerekkel kezdett ott új életet? Hát vitte magával a magyar kultúrát!

A magyar állammal nagyon nehéz biztonságos kötődést kialakítani. Mert vagy elhanyagol, cserben hagy minket, vagy – ha vannak is jó pillanatai –, minimum zavaros, átláthatatlan, kiszámíthatatlan a működése.

A fiatalok, akiknek életkora egykor a boldogság netovábbját is szimbolizálta, abszolút mélypontra zuhantak, míg a 65 évnél idősebbek mentális állapota lényegében változatlan maradt. De vajon mi az oka ennek?