Mit jelent perfekcionistának lenni a szakemberek szerint? Mitől alakul ki az állandó, túlzó elvárás saját magunkkal szemben a kimagasló teljesítményre, hasznosságra, megfelelő viselkedésre vonatkozóan? Miért nem jó mégsem folyamatosan a tökéletességet hajszolni, még akkor sem, ha a munkában egyébként általában megjutalmazzák ezt a viselkedést?

Hogyan legyünk asszertívek és segítőkészek, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk épp elveszti a kontrollt? Mit tegyünk, ha kiborult gyereket és látszólag tehetetlen szülőt látunk? Ennek járt utána Kulcsár György neuropedagógus segítségével Z. Kocsis Blanka.

Szilvia ötvenkét éves. Évtizedeken át biztos volt abban, hogy számára a férje az egyetlen igazi, mígnem egy csoportos jógaórán ráébredt, hogy szerelmes valaki másba. Egy nőbe. Nem tudta, mi történik vele. Ahogy azt sem, mi jöhet ezután.

Lassan kezdünk rádöbbenni, hogy a túlélésünkhöz elengedhetetlenül vissza kell nyúlnunk a gyökereinkhez. A városi létben főként online platformokon zajlik a közösségépítés, de azért vannak kivételek, ahol a személyes találkozások jelentik a legfontosabb kapcsolódást.

Jó-jó, gondolom, most arra vagy kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy a pálmalevél előre megjósol egy balesetet. Ígérem, mindjárt rátérek, de mielőtt a részletekbe bonyolódnék, szeretném leszögezni: továbbra is fenntartom a kételyeimet, senkit nem szeretnék meggyőzni, sem lebeszélni, mindenki döntse el maga, miben hisz.

Míg vannak emberek, akik akár egy őserdő közepén is eltalálnak A-ból B-be, más az egyenes utcán is eltéved. De vajon min múlik mindez?

Kunadacs valójában a kicsinyített vetülete az országos állapotoknak, és ez az Igazgyöngy óvoda közösségén is meglátszik. Vannak gyerekek, akiknek feje azért borul az asztalra reggel, mert éjjel a tabletjüket nyomkodták, és olyanok is, akik családjának még a lakhatása is problémás, saját ingatlan híján folyamatos költözésre kényszerülnek, a gyerekek pedig gyakran csak az óvodában laknak jól.

„Egy nőnek ne legyen szőr a lábujján se”, „legyen »babasima« (atyaúristen) odalent”, „ne akarjon már feministáskodni azzal, hogy hónaljszőrt növeszt”, „egyébként sem higiénikus” – hallottam a tipikus magyarázatot férfiaktól, amikor a kapcsolatunk során felmerült a „kényes téma”. Férfiaktól, akiknek szőr volt a lábujjukon, a hónaljukon, a testük ezernyi pontján, és ennek ellenére egészen higiénikusnak tűntek, és még csak kellemetlen szagokat sem árasztottak.