„Ám bármily különbözők is ők hatan, egyvalamiben bizonyosan egyenlően osztoznak: ez pedig az önzetlen, szeretetteljes gondoskodásunk” – macskacunami Kristóféknál.

Aki azt akarja, hogy ne érjen olyan hamar véget, kezdje korábban! Immár hagyomány ez nálunk: december 26-án, estefelé megérkezik Szentesi Éva karácsonyi naplója.

Amikor egy idős kutya búcsúzik… jót tesz egy fiatal állat jelenléte. Az idős ebnek, az új kutyának és a gazdának egyaránt. Általában. Fiala Borcsa bemutatja a „bridge dog” műfaját.

Flóra megkérdezte tőlünk, hogy mit kívánnánk a jótündértől, ha tehetnénk. Ahogy azt sejteni lehetett, ennek az évnek a végén született néhány válasz, amibe belefacsarodott a szívünk. De azért persze nyomokban világbékét és sok pénzt is tartalmaznak a kívánságok. Olvasd, aztán folytasd!

Mese a reklámrénszarvasról, aki világkarriert futott be, arról, hogy miért akarta egy zeneszerző betiltani Elvist, mi köze a Mikulás piros ruhájának a kólához, és miért néz fél Svédország Donald kacsát karácsonykor. Meg még egy csomó bizarr karácsonyi apróbetűs infó.

Hogy maradékmentés címszóval ne kelljen gyomormosásra menned két ünnep között – a jelenlegi egészségügyi körülmények között sem… Lássuk, mi, meddig, és hogyan fogyasztható biztonsággal.

Egyedülkarácsony… vagyis, csak majdnem.

„Jana: Először nekem kell »feltöltekeznem«, és utána tudok mások felé is nyitott lenni. Tudatosítanunk kellene magunkban minden reggel, hogy micsoda adomány az életünk, és azt is fontos lenne tudnunk, hogy mi a legfontosabb alapszükségletünk. Szilvi: És mi az? Jana: Hogy biztonságban legyünk. Ez pedig alapvetően akkor lehetséges, ha szeretve vagyunk.” – Egy öt évvel ezelőtti beszélgetés egy gyerekjogász és egy adventista lelkész testvérpár között, akikben a vezetéknevükön kívül is rengeteg közös van. Olvassátok el – vagy újra!