Szabó Anna Eszter a saját (waldorfos) iskolájukból hozott pár olyan hasznos és szórakoztató gyakorlatot, amin keresztül játék lesz a tanulás is kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Rengeteg cég került nehéz helyzetbe a világjárvány miatt, egy éve tart az újratervezések, a megszorítások, a korlátozások és a személyes tragédiák sorozata. Ám ahol össze tudtak kapaszkodni a kollégák, a vezetőség pedig igyekezett rugalmasan, a csapatot mentve hozzáállni a változásokhoz, ott bőven akadt pozitívum is, új oldalukról ismerhették meg egymást az emberek, és a csapatkohézió is rengeteget erősödött, derül ki H. Fekete Bernadett riportjából.

Elfogadni és megszeretni azt, akit a tükörben látsz mindenféle máz és optikai tuning nélkül, sokszor évekbe telik. De ha megtörténik, azt az érzést semmi sem pótolhatja.

Több mint egy év lazább-szorosabb összezártság még a legbékésebb család legbékésebb tagjaiból is ki tudja hozni az „állatot”, sajnos a szó nem túl jó értelmében is. Sok többgyerekes szülő tapasztalata a jelenlegi helyzetben az, hogy a testvérek gyakran – jobb híján – egymáson vezetik le a feszültséget. De vajon normális, hogy egész nap egymást ba… izé, szívatják, gyepláják, pisztergálják?! (Igen.)

Nem fogod elhinni, mit merészelt gulyásnak nevezni ez a bevándorló nő! (Irónia.)

„Tanár leszel? Éhen akarsz halni?!” – Egy tipikus reakció arra, amikor az ember belejenti, pedagógusnak készül. Így volt ez húsz éve, és így van ez ma is. Vendégszerzőnk egyetemi hallgató, és elmondja, milyen kétségekkel küszködik választott hivatása kapcsán:

Sok kicsi tényleg sokra megy – olvasónk meséli el, hogyan próbálták meg apró figyelmességgel támogatni azokat, akik egy éve minden erejüket megfeszítve küzdenek értünk.

Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.