„Hogy lesz ebből jó világ? Szerintünk úgy, hogy nem hallgatjuk el senki elől sem, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk el, miben hiszünk, és miért. És meghallgatjuk a másik mondandóját is minderről. És úgy, hogy harcolva a jóság diadaláért felemeljük a hangunkat minden szenvedő lényért. És miközben ezt tesszük, próbáljuk meg élvezni az életet. Mert lássuk be, sok szempontból elég nehéz, néha még elviselhetetlen is.”

Az erdőkert nem egyenlő az elvadult kerttel, ez egy gondosan megtervezett rendszer, amelyben mindennek megvan a maga helye és szerepe. A riportunkban emlegetett kert már hétéves, és évről évre érezhetően kevesebb a munka vele, nemcsak a nyírt gyephez, de a hagyományos veteményeshez képest is. Ásni, kapálni nem szükséges, gazolni is csak nagyon keveset kell, locsoláshoz általában elegendő az esővíz. Ideje megtanulni a varázsszót: erdőkert.

Kolléganőnk egy nagy életmódváltás kellős közepén van, íme, a jól bevált trükkjei:

Majd jobb lesz?

„…ami ebben a helyzetben zavart, az a felismerés, hogy még én, a nagyszájú feminista is annyira beparáztam attól, hogy idegenek előtt beszéljek a menstruációmról, hogy inkább meg se próbáltam. És ennek kapcsán ismét ráébredtem, hogy pontosan mekkora tabu is a menstruáció, és sokszor mekkora hátrányt jelent azok számára, akik együtt élnek vele.”

Hétfőn a felső tagozatokba és a középiskolákba is visszatértek a diákok; a karantén előtti élet lassan újraindul, egyre több korábbi rutintevékenységhez térhetünk vissza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt több mint egy év nehézségei, szorongásai egy csapásra köddé váltak volna. A súlyosan beteg gyerekek lelki gyógyulását segítő Mosoly Alapítvány terapeutájának tanácsai a családoknak:

„Nem arról van szó, hogy soha többé nem fogok repülőre ülni, és nem is arról, hogy nagyvállalatok bojkottálásába kezdek, hanem arról, hogy itt az ideje egy globális értékrendváltásnak.”

„Babits?… Ott lakott a dombon…” Mindenkinek van egy (sok) durva vizsgázós sztorija, kommentben jöhetnek a tieitek!