„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”

„Nagyon nehéz kívülállóként a gyászt kezelni. Ha pedig valaki a gyermekét veszíti el, az nemcsak a közvetlen családnak, de mindenki másnak is egy lelkileg rettentően megterhelő hír. És bizony a gyászoló családok nagyon különbözően reagálnak.” Vajon eléggé odafigyelünk rájuk? Kellő empátiával kezeljük a környezetünkben azokat, akiket hatalmas veszteség ért? Erről tanakodik a rákban elhunyt kislány, Izus anyukája.

Hogyan élték meg cégvezetők a Covid jelentette veszélyeket, és hogyan használták ki a világjárványt, hogy megerősítsék, bővítsék a vállalkozásukat?

Rendezvényszervezőként Doffek Gábornak alkalma nyílt többször is egészen közelről megfigyelni, milyen is volt az a bizonyos pólóválogatott, milyen Kemény Dénes és milyen volt Benedek Tibor. Úgyhogy arra figyelmeztet, hogy igenis álljunk meg néha most is, és később is, és hajtsunk fejet azok előtt, akik erejükkel és példamutatásukkal összekovácsolták – ha csak egy időre is – ezt az országot.

Te is rosszul viseled, ha dicsérnek?

Tudtátok, hogy még David Attenborough is forgatott filmet a tiszavirágzásról cikkírónk, Csenge szülővárosának határában? Bizony.

„Fodrásznál azt mondja a szakember: ebből a hajból sok jót nem tudok kihozni. Diagnózisra várva kijön az orvos és azt mondja: gyorsan lakjon jól, mert ezután semmi jót nem ehet. Barátnő (?) így szól: láttam a pasid egy másik, nagyon csinos csajjal reggel a villamoson, csak hogy tudd. Jé, mennyibe került ez a cipőd, mert olyan olcsónak látszik, de azért nem rossz. Piros rúzst viselsz? Amúgy nem rossz, bár csak hófehér fogúaknak áll jól.” Szabó Anna Eszter az édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal beszélgetett az örömrontó emberekről.

Nem azt akarom mondani, hogy abban reménykedtem, hogy a Puskás Ferenc Stadion fölött megjelenik Szent László, kardjával átszúrja a labdát, amikor a portugálok támadnak, és ad a nevemben egy tockost Pepének – csupán azt, hogy az egy nagyon csúnya és szomorú élet, amiben reménykedni sem lehet.