„Ha egyszer magamra tetováltatnék valamit, az ennyiből állna: Food is life” – és ennek megfelelően Krajnyik Cinti madridi útja egy euforikus gaszrotúrába torkollott…
„Strandpapucsban indultam el otthonról, Zsuzsa pedig egy csodás ibolyakék retiküllel a vállán. Menet közben még kapok egy csíkos inget is tőle a szúnyogok ellen, mert azok érezhetően roppant lelkesek a vadregényes partszakaszra érkező hülyéktől. Úgy gyalogolunk tehát át a töltésen, mintha a moszkvai fashion weekre indultunk volna, csak menet közben rohadtul eltévedtünk. Úgy két hónapja.”
Doffek Gábor szerencsés alkat, ugyanis soha nem szívta mellre, ha valaki lekezelőn bánt vele. Bár ez sokszor előfordult, de az élet kárpótolta ezekért a kínos helyzetekért. Elmeséli, hogyan, és azt is elmondja, miért nem szabad neked sem elkeseredned attól, ha valaki lenéz.
A gyerekkori nyarak ízét nem lehet elfelejteni… és mindig jó felidézni!
Igazolványkép kollázstechnikával, cím és név nélküli jelentkezés, esztelen kérdések és zaklató jelöltek: a HR-esek élete sem csak játék és mese!
A diákmunka az önállóságról szól: a saját keresetről, a saját tudás és képességek kipróbálásáról, a felelősségvállalásról. Egyszóval: jó dolog. De csak akkor, ha megfelelő módon döntenek róla – a gyerekkel együtt. Biztos te is emlékszel az elsőre…
„Néha korpásodik a fejbőrünk, néha pattanás nő az arcunkra, néha taknyos az orrunk, néha ásítunk és prüszkölünk, izzad a hónunk alja, korog a gyomrunk, és ha a negyven fokban egész nap ugyanabban a cipőben flangáltunk, büdös lesz a lábunk.” Miért gondoljuk, hogy ezt nem illő mások előtt felvállalni?
Mitől lesz népszerű egy téveszme? Kik terjesztik az összeesküvés-elméleteket? Hogyan győzzük meg a laposföldhívőket a mi igazunkról? És biztos, hogy nem Donald Trump a Messiás? Avagy: így érheted el, hogy tömegek dőljenek be annak a blődségnek, amit kitaláltál: