Mindenki ismeri a jelenséget: valaki, aki nem ott ül, ahová a helyjegye szól, mélységesen felháborodik, ha más pedig a sajátjára szeretne ülni. Kinek jó, ha egy egyszerű vonatút feszültségekkel teli flipperjátszmává alakul? Fejtsük meg együtt ezt a különös szokást!
„Jó kicsit csekkolni, hogy nem rozsdásodtunk-e be, legyen szó a munkáról vagy a szocializálódásról… szeretjük a remetelétet, de azt nem szeretnénk, hogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a külvilággal.”
„Azt hiszem, akárhova utazzunk is, mindig magunkat keressük a világban, magunkat akarjuk megismerni a kalandokon keresztül, próbálgatjuk a határainkat, új élmények, új ismeretségek, új történetek viszonylatában rajzoljuk át a saját magunkról alkotott képet.”
Orsós Feri azért kezdett gyerekkorában sportolni, hogy meg tudja védeni magát. Első versenyén futócipője sem volt. Ma már igazi példakép: ultrafutó, a maratoni táv többszörösét is lefutja. A sporttársak közt pedig nem számít a származása, befogadták, igaz barátokra lelt.
Amikor egy koldus a téren álldogáló gyereketől kéreget, akkor vajon ki van kiszolgáltatottabb helyzetben? Mi a helyzet a gyerekkel koldulással? Hát azzal, ha gyerekek kéregetnek? Létezik helyes viselkedés, hozzáállás ezekben a helyzetekben?
Csengénk kirúgott a hámból. És megírta:
Milyen tanácsot adnátok a kétségbeesett szerzőnek?
Iliás-Nagy Katalin egy évvel ezelőtt letette a cigarettát. Elmeséli a praktikáit.