Igazolványkép kollázstechnikával, cím és név nélküli jelentkezés, esztelen kérdések és zaklató jelöltek: a HR-esek élete sem csak játék és mese!

A diákmunka az önállóságról szól: a saját keresetről, a saját tudás és képességek kipróbálásáról, a felelősségvállalásról. Egyszóval: jó dolog. De csak akkor, ha megfelelő módon döntenek róla – a gyerekkel együtt. Biztos te is emlékszel az elsőre…

„Néha korpásodik a fejbőrünk, néha pattanás nő az arcunkra, néha taknyos az orrunk, néha ásítunk és prüszkölünk, izzad a hónunk alja, korog a gyomrunk, és ha a negyven fokban egész nap ugyanabban a cipőben flangáltunk, büdös lesz a lábunk.” Miért gondoljuk, hogy ezt nem illő mások előtt felvállalni?

Mitől lesz népszerű egy téveszme? Kik terjesztik az összeesküvés-elméleteket? Hogyan győzzük meg a laposföldhívőket a mi igazunkról? És biztos, hogy nem Donald Trump a Messiás? Avagy: így érheted el, hogy tömegek dőljenek be annak a blődségnek, amit kitaláltál:

Vannak rajtuk kívül más nők is a szakmában, méghozzá egyre többen, de tény, hogy még mindig nem jellemző, és éppen ezért keltenek mindenhol nagy feltűnést. De hogy kerül három művészember az állványra?

„Mindegy, csak foglaljunk már le valamit.” „Dobj be pár cuccot nekem is.” „Nem pont erre gondoltam, de most már mindegy.” „Hol van a…? Nem hoztad el?! De hát mondtam!” „Egész évben ezért gürizek, aztán reggeltől estig veszekszünk.” „Azt hittem, egyértelmű, hogy…” Mondatok, amiknek nem kellene elhangozni, vagy nem is hangzanak el, csak gondolatban, mert valami félrecsúszott a nyaraláson.

Itt van öt könyv strandra, utazáshoz, Eb-levezetéshez – valahogy csak kihúzzuk velük a bajnoki rajtig…

Az alábbi cikkből egy szót se vegyél komolyan!