„Akkor ki most a felelős szülő? Aki veszélyezteti a nagyszülőket, a saját gyerekét, az óvodai dolgozókat? Aki úgy dönt, hogy ezentúl évi négy-öt hónapot nem dolgozik, és nem keres pénzt? Aki napi nyolc órára a képernyő elé ülteti a gyerekét? Aki nappal gyereket nevel, éjszaka meg dolgozik?” – teszi fel az őrjítő kérdéseket szerzőnk, Kerekes Anna.
Annyira vágyunk a hosszú távú kapcsolatokra (és akkora a nyomás rajtunk, hogy így éljünk), hogy sokszor az sem érdekel minket, ha a másik egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hittük.
A kedvenc fiú sokáig bármit megtehetett. Egészen addig, míg egyszer csak már nem.
Csak egy javaslat: érdemes végigolvasni Vadas János coach írását kommentelés előtt.
A megbabonázó „It girl” már a múlté, itt van helyette a #thatgirl (vagyis „Az a Lány”), aki egy sokkal kiegyensúlyozottabb, rendszerezettebb életet hirdet a közösségi médiában – de tényleg jó ez nekünk? Ennek járt utána Nyáry Luca.
Dóri gyakornokból lett újságíró, videó- és podcast szerkesztő a WMN-nél, úgyhogy mondhatjuk, hogy az első szárnypróbálgatásaitól ismerjük, ismeritek. De még így is sok új információt tartogatnak a válaszai a Proust-kérdésekre, ismerjétek meg jobban a legelvarázsoltabb, legcukibb, legtöbbször bocsánatot kérő WMN-csapattagot.
A legtöbb szülésről szóló írás inkább figyelmeztető vagy akár traumafeldolgozó, vagyis a negatív tapasztalatokat veszi sorra (bízva abban, hogy a kimondásuk változást hoz). Persze olyan szülés valószínűleg nincs, ami minden pillanatában tökéletes, de most négy olyan olvasói szüléstörténetet mutatunk meg, amelyek alapvetően pozitívak. Mert ilyen élmények is vannak! A magyar egészségügyi rendszerben is.
Minden egy biciklilopással kezdődött…