„Miért nem bíznak a szülők a gyerekeikben jobban? Miért nem bízzák a játék irányítását a szakemberekre? És miért üvöltenek így a lelátóról?”

„Az erdő az egyetlen hely, ami képes kizökkenteni önmagamból. A hely, ahol az összes feszültséget, szorongást el tudom engedni: a gondjaim temetője. Minden lépésnél hátrahagyok egyet. Nem búcsúzunk, de tudom, mikor távoznak belőlem – onnantól könnyebb a léptem.”

Egy gyerekkorában molesztált nő, két gyerek, majdnem hét év szoptatás. Anna Eszter lezárt egy fejezetet, és megírta nektek.

A felnőtté válás sohasem könnyű folyamat, főleg, ha párhuzamos a szülők szétválásával. Íme, egy fiatal felnőtt vallomása, akinek épp válnak a szülei:

„Furcsa, hogy nem vagy itt. Aggódom, mi lehet veled. Nem tudok enni, a munkámra koncentrálni, pihenni. Muszáj újra rádírnom, jól vagy-e. Tíz perce nem válaszolsz, biztos valami baj van. Mit tegyek?” – Állj meg, és gondold végig, miért kelt benned ilyen erős félelmeket a másik távolléte.

Gabi ajándékozott magának pár nap egyedüllétet, amire sok éve nem volt példa. Mi történik egy háromgyerekes, rengeteget dolgozó nővel, ha kicsit kivonul a világból? Íme:

„A bűntudat gyakran nem több hárításnál. Azt várják el sokszor az emberek, hogy általa automatikusan felmentést kapjanak minden bűnük alól. Aztán persze vannak, akik a fogalmat hírből sem ismerik.” Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus izgalmas írását az olykor mindenkit mozgató különös érzésről, a bűntudatról!

„Húsz méter magasan vagyok, a saját lélegzetemen kívül csak a finoman szemerkélő esőt hallom, ahogy a sisakomon kopog. Az ujjaim szorosan markolják a sziklafalat, pedig tudom, hogy a kötél is tart, de mégis, amíg fogom a falat, úgy érzem én kontrollálok.” – Zsófi évek óta mászik sziklát, ami rengeteget tanított neki úgy a bizalomról, mint önmagáról is.