Jövő hét végén rendezik Budapesten a Világsakkfesztivált, ennek apropóján beszélgettünk az alapító-főszervező Polgár Judittal arról, hogy mit nyerhet az ember a mindennapi életben a sakknak köszönhetően, mi lett volna vele, ha nem kezd sakkozni ötévesen, és hogyan lehetne átalakítani az oktatást, hogy a felnövő generációkat a legjobban szolgálja. (Spoiler: drasztikus módszerekkel.)

Ki lehet-e mondani a mai világban, hogy „feladom”, vagy inkább köntörfalazni kell és kifogásokat keresni, esetleg tolni tovább a szekeret hegynek felfelé? Mi történik, ha valaki beismeri, túl sok áldozattal jár számára egy feladat (egy házasság működtetése, egy cél elérése, egy munkakör)? Ezen töprengett el Kurucz Adrienn.

„Az az általános tapasztalatom, hogy a legtöbb plus size opciókat is kínáló márka elfelejti, hogy a testek, amikre a ruhákat húzzák majd a kedves vásárlók, nem ugyanolyanok, mint a konfekcióméret” – írja Laura. De lássuk csak, pontosan milyen problémákkal kell megküzdeniük, és milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik eltérnek a konfekciómérettől.

„Az egyetemen is inkább a tévés vonal érdekelt, és valamikor az első év végének környékén hagyhatta el a számat hangosan is a mondat: az biztos, hogy soha nem leszek cikkeket gyártó újságíró. Aztán tessék, most itt vagyok” – Dián Dóri

Ági fiatalon szült, most is fiatal, mégis úgy érzi: kamasz fiával nemhogy szakadék, hanem lassan egy Mariana-árok húzódik köztük, amit minden jószándék ellenére nem könnyű betömni…

Karig Sáráról nincs iskola, de még egyetlen utca sem elnevezve. Pedig a holokauszt alatt életeket mentett, majd hat évig szenvedett egy szibériai munkatáborban, miután lebuktatta az 1947-es kékcédulás választási csalást. Igazi polihisztor volt, az élete pedig erkölcsi iránytű.

Az „első női miniszterelnök” vagy az „első női köztársasági elnök” nem mindig az a nőjogi ikon, akinek elsőre tűnik. Mielőtt ünnepelni kezded, tudd meg, mi az, amit valójában képvisel, és mi történik az országában.

„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”