Május a borderline személyiségzavar hónapja. Ez pedig Steiner Kristóf vallomása:

A beszédhibások sokszor még mindig gúnyolódások, megszégyenítések célpontjai. Szerzőnk a saját bőrén is tapasztalta ezt:

A szürke szín, ahogy még sohasem gondoltunk rá talán. Sokoldalúságáról, előnyeiről, felhasználhatóságáról beszél az építész, a költő-grafikus és a színtanácsadó:

Idegtudósok szerint általános emberi tapasztalat, hogy gyerekkorban lassabban halad az idő, felnőttkorra viszont könyörtelenül felgyorsul. Hogy miért van ez? Milanovich Domi írásából ez is kiderül:

Azért nehéz egyszülős felállásban létezni, mert muszáj megtanulnunk, hogy időnként le kell mondanunk dolgokról, nem fér bele ugyanaz, ami másoknak. Azért Z. Kocsis Blanka hozott pár life hacket, amivel – a kihívások ellenére – mégis mindenki számára kellemes vakációt lehet csapni.

Akkor találunk rá a saját utunkra, ha bizonyos értelemben képesek vagyunk önmagunk apukájává, anyukájává válni.

A tárgyakkal való elhalmozás nagyon nagy károkat tud okozni a gyerekeknél: nem meglepő, hogy sokszor a kamaszéveikre olyan mértékig kiégnek a túlfogyasztásban, hogy depresszióközeli állapotban élik a hétköznapokat, mert egyszerűen nincs már inger, impulzus – adott esetben meglepetés, ajándék –, amely erősebb érzelmi hatást gyakorolna rájuk.

„Papa mindig azt mondogatta, ha egyszer meghal, majd felvisz a zsebében pár szem kavicsot, és ledobja nekem, hogy tudjam, van-e mennyország. Úgyhogy jobbnak látom takaros rendben tartani a szerszámaimat, nehogy Papa egy kaviccsal adja tudtomra: trehány vagyok.”