Bár sokan a családi házból való kirepülést tartják a felnőtté, függetlenné válás legfőbb jelének, immár számos kutatás cáfolja, hogy rossz hatással lenne a mentális egészségünkre, ha a bumerángok táborát erősítjük. Ennek egyik oka az, hogy a lakhatási költségek ma kifejezetten megterhelők lehetnek, és ha ezzel nem kell számolni, kevesebb teher nehezedik a fiatal felnőttekre a mindennapokban. A szülői házba való visszatérés kiiktathat egy stresszfaktort az életükből: az otthontalanná válástól való félelem, az albérleti díj kifizetése miatti aggodalom ugyanis szorongáshoz, akár depresszióhoz is vezethet. Erre kínálhat megoldást (átmenetileg) az, ha egy másik generációból keresünk magunknak lakótársat. De nemcsak a szüleinkre eshet a választásunk, hanem akár a náluk idősebb korosztály tagjaira is – a közhiedelemmel ellentétben ez az összeköltözés mindkét fél számára előnyös lehet. (Erről ITT írtunk korábban.)

A magány tényleg csendes gyilkos?

A Központi Statisztikai Hivatal 2004-ben publikált adataiból kiderült, hogy Magyarországon a háztartások 40 százalékában idősek laknak: közel hatszázezerre becsülték azoknak a számát, akik egyedül élnek. Ez utóbbi arány különösen magas volt a 75 év feletti korosztály esetében, mivel 59 százalékuknak nincs társasága otthon. Ez a tendencia aligha javul, inkább csak romlik a jövőben: a KSH szerint 2016-ban a 65 éves és annál idősebb személyek 31 százaléka egy fős háztartást vezet, és az életkor előrehaladásával ez az arány egyre csak nő: ők például jóval nagyobb eséllyel küzdenek pénzügyi gondokkal, mint azok, akik családjukkal laknak. Emellett a magány drámai hatással lehet a mentális-, és a fizikai egészségre, egyszóval az általános jóllétre. 

A szakemberek azt mondják, az egyedüllét legalább annyira káros lehet az egészségünkre, mintha nap mint nap elszívnának 15 cigarettát:

az izoláció ronthatja az alvásminőséget, megemelheti a vérnyomást, 50 százalékkal növeli a demencia kockázatát, 32 százalékkal a sztrók-, 29 százalékkal a szívbetegségek kialakulásának esélyét, és általában 26 százalékkal magasabb a valószínűsége a korai halálozásnak. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy sajnos a depresszió, az öngyilkosság is összefüggésbe hozható a tartós magánnyal. 

Nem csak fiatalon, fiatalokkal is egészségesebb lehet az élet

Ha viszont az idős korosztály rendszeresen időt tölthet a náluk fiatalabb generációkkal, az enyhíthet az izoláció már említett hatásain. Amellett, hogy erősítheti bennük az összetartozás érzését, segíthet abban, hogy értékelve, szeretve lássák magukat, miközben megoszthatják a tudásukat és naprakészek maradhatnak a világban történő eseményeket illetően. Akár új tevékenységeket, hobbikat is kipróbálhatnak – egyszóval szellemileg és fizikailag is tovább megőrizhetik a frissességüket. Na persze a másik fél is profitálhat ebből, ugyanis az idősebb korosztály társaságában javulhatnak a szociális és érzelmi készségeik. Aki fiatalon gyakran találkozik idősebbekkel, az a kutatások szerint optimistábban viszonyul az idő múlásához, és könnyebben ledönti az idősekkel kapcsolatos sztereotípiákat, míg aki nem teszi ezt, nagyobb eséllyel nézhet szembe depresszióval a kora miatt.

Az idősebbek és a fiatalabbak a társadalom két legmagányosabb csoportja” – jelentette ki Marc Freedman, a CoGenerate alapítója és társ-vezérigazgatója.

„Legalább olyan kreatívnak kell lennünk abban, hogy kapcsolatot teremtsünk köztünk, mint a szétválasztásukban voltunk”

– mondta. Nonprofit szervezete, a CoGenerate tulajdonképpen azt tűzte ki célul, hogy a különböző generációk egymással karöltve törekedjenek a problémamegoldásra. „Ezek a korosztályok úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós játék darabjai” – emelte ki Marc Freedman. 

Lakótársat keresünk: és a kor igenis számít!

Ezt a felvetést támasztja alá a Wohnbuddy elnevezésű platform is, melyen 2019 óta kereshetnek maguknak lakótársat a fiatal felnőttek az idős korosztályból Ausztria fővárosában.

Eleinte arról volt szó, hogy megalapítsuk az első lakóközösségeket Bécsben, ahol fiatalok és idősek együtt élnek, és megnézzük, hogyan fejlődik ez a koncepció. Azt szerettük volna tudni, a különböző életformák összeillenek-e, és ha igen, mennyire. Most azt akarjuk kitalálni, hogyan tudjuk ezt a modellt még jobban kiépíteni” – magyarázta az egyik ötletgazda, Manuel Schuler, aki Luckas Hecke és Marlene Welzl közreműködésével azért hozta létre a Wohnbuddy felületét, hogy az idősebb korosztály kihasználatlan bécsi lakásait és az idősotthonok szobáit emberekkel töltse meg – méghozzá a fiatalabb generációk (pontosabban az egyetemisták) tagjai közül, akiknek nehézséget okoz egy lakás önálló fenntartása.

A Wohnbuddy tehát egyfajta közvetítőoldal, ahol az egyik fél megfizethető életteret kínál, a másik pedig társaságot, támaszt és segítséget – természetesen szerződés által biztosított keretek között.

„Úgy gondoltam, sokat tanulhatok abból, ha egy idős hölggyel élek. Ráadásul a lakás, ahol korábban egyedül éltem, drága volt, sok pénzt spórolhattam így”

– mesélte Elisabeth, akit a 101 éves Dorlival hozott össze a Wohnbuddy algoritmusa. „Nem számítottam semmire, de voltak kétségeim, amelyek a találkozásunk után semmissé váltak” – vallotta be a nő, aki közel 70 évvel volt fiatalabb átmeneti lakótársánál. „Izgalmas élmény volt számomra, és szerencsés vagyok, hogy olyasvalakit találtam, mint Dorli. Sokat beszélgettünk, rengeteg közös volt bennünk. Mindkettőnk érdeklődött a pszichológia, a szociológia iránt, jótékonykodtunk. Nagyszerű volt látni, hogy bár 70 év a korkülönbség közöttünk, mégis barátokká váltunk, szépnek tartom ezt. Inspirált engem” – tette hozzá Elisabeth, amikor a tapasztalatairól mesélt egy interjúban, és azt is elárulta, még koncertet is szervezett Dorlinak a nappalijába, a környezete pedig maximálisan támogatta őt, amikor beköltözött a több mint 100 éves hölgyhöz. A társadalmi előítéleteket éppen így, együttes erővel, egymás támogatásával tudjuk ledönteni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maskot

Barna Borbála