Mózes Zsófi: Tudom, a szabadság magányos dolog
„Éveken át próbáltam együtt élni a helyzettel, hogy az asztalhoz, ahova leültetnek ebédelni, más napokon azt várják, aki a legnagyobb szenvedést okozta nekem.”
„Éveken át próbáltam együtt élni a helyzettel, hogy az asztalhoz, ahova leültetnek ebédelni, más napokon azt várják, aki a legnagyobb szenvedést okozta nekem.”
A lopakodó gazdagság másfél millió forintos bézs pulcsi képében érkezik, szigorúan ordító márkajelzés nélkül.
Az idősebb szülők jobban féltik a gyereküket? Esetleg bátrabban tesznek az elvárásokra? Mi igaz a közhelyekből, és mi az, ami hülyeség? Negyven feletti anyák mesélnek, és szakértőt is megkérdeztünk.
Manapság ritka, hogy van egy tervünk, ami mellett tűzön-vízen át kitartunk. Az életünk sokkal inkább az állandó adaptálódásról szól, amelyben a céloktól való elszakadásnak éppúgy jelentősége van, mint a hozzájuk való ragaszkodásnak.
Mindannyian ismerünk unokákat és nagyszülőket, akik között különlegesen jó a kapcsolat. És talán olyat is láttunk már, hogy egy remek nagyszülő a saját gyerekeivel annak idején sokkal kevésbé találta meg a hangot. Ilyen történetek következnek:
Vajon miért akarta egy 92 éves, Mexikóban élő nő, hogy egy New York melletti kisállattemetőben helyezzék végső nyugalomra? Az ok szívszorítóbb, mint gondolnád.
Egyre több figyelmet fordítunk az önfejlesztésre, ami szuper. De vajon mekkora létjogosultsága van 30-40 különböző önismereti naplónak? És melyiket érdemes kipróbálni?
Az önbizalommal kapcsolatban sokféle tévhit él az emberekben. Például az, hogy csak a kiváltságosok és az extrovertáltak sajátja. Vagy a narcisztikusoké. És úgy alakul ki a gyerekekben, hogy állandóan dicsérjük őket. Ideje helyre tenni a fogalmat!