Ha a büdös kölök megint nem fogad szót. Ha rossz jegyet hozott matekból. Ha azt érzed, a fejedre nőtt. Ha nem bírod tovább a nyomást, ha viszket a tenyered. Akkor ne tízig számolj, hanem olvasd el Kormos Anett írását. Most.

Hosszú, tömött sorokban várják az ingyen ebédet és tisztasági csomagot a hajléktalanok, nagycsaládosok és kisnyugdíjasok a budapesti Klauzál téren. Az osztást civil csoportok szervezik a Facebookon, akikhez rendszeresen csatlakoznak vendéglátóhelyek is.

Hogy lesz egy lyukas szívvel született kislányból félmaratonista? Miért nevez be valaki pacemakerrel az Ironman versenyre? Mi késztet arra egy rendellenességgel élő embert, hogy örökké a határait feszegesse? Prónay-Zakar Gina írása akaratról és bátorságról.

A budapesti tanítónő örül, hogy ekkora sikere lett az üzenetének, de köszöni, nem szeretne szerepelni. Most utoljára üzent, és attól, amit írt nekünk, csak még jobban szeretjük. És persze tiszteletben tartjuk a kérését.

Neked lenne türelmed nyolcvan évet várni arra, hogy teljesüljön az álmod? Barbara Beskind tíz éves kora óta feltaláló szeretett volna lenni, de csak most, nyugdíjas korára adatott meg neki. Legalább rögtön a csúcson kezdte.

Oké, megvan az elhatározás. Életmódot váltasz. Utánaolvastál, tudod, hogy a kaját és a mozgást egyszerre kell megfogni. Aztán pár nap múlva azon kapod magad, hogy csokit eszel a tévé előtt. Megint nem jött össze. Prónay-Zakar Gina elmondja, miért.

Kik vagyunk, mit akarunk, mit keresünk itt, miért jó ez neked? Egyáltalán, mi az, hogy „véemen”? És mi köze van Bob Marley-nak ehhez az egészhez?

Vajon mitől szól ekkorát egy iskolai táblára írt üzenet fotója? Mitől olvassák el százezrek? Mitől érzik úgy sokan, hogy Dia néniből minimum oktatási minisztert kellene csinálni?