Erőszak, agresszió, leüvöltöm, lenyomom, megfélemlítem... rosszabbak vagyunk, mint a nagyszüleink voltak? Vagy csak jobban látszik, amit csinálunk? D. Tóth Kriszta ehetijét három, verésről szóló sajtóhír hívta elő.

Olvasónk, Viki találkozott egy angyallal, és úgy érzi, nem tudta méltó módon megköszönni neki a jóságát. Megpróbálunk neki segíteni megtalálni őt.

Pásztory Dóráéknál rosszul sült el, amikor először a férjére hagyta a gyereket egy esti program kedvéért. Nem csoda, hogy több, mint egy évet várt a második alkalomra. Amikor kiderült, hogy Londonban Kispál koncert lesz... nem bírta tovább.

Csak még egy kis gyakorlás, na még egyszer játszd el azt a zongoradarabot, gyerünk már, nem maradhat ki az edzés - pont most, az év végén! A tanév utolsó két hónapja megterhel gyereket, szülőt, tanárt. Hogy lehet túlélni anélkül, hogy teljesen "belerokkanjon" valamelyikünk?

Jó, hát szeretjük azt hangoztatni, hogy minden gyermek más, midnen szülő más, minden család más, és éljen az elfogadás, a nyitottság és a türelem. De, lássuk be, ez az attitűd komoly kihívásokba tud ütközni bizonyos élethelyzetekben. Például egy önkiszolgáló étteremben.

Gyurkó Szilvi cikkét olvasva Pásztory Dóri vallomásra ragadtatta magát. "Függő vagyok" írtja cikkében, amelyben kőkeményen szembenéz a mindenféle kütyühöz fűződő viszonyával. Szívünkből szól.

Egy friss tanulmány szerint a gyerekeknek kifejezetten rosszat tesz, ha azt érzik, versenyezniük kell a szüleik figyelméért a telefonnal vagy más kütyüvel. A szülő gyerek-kapcsolat minőségét pedig rontja, ha folyamatosan ott van a közeletekben a telefon. Dr. Gyurkó Szilvia írása.

Gyakrolati útmutató kezdő zarándokoknak, mellébeszélés nélkül. Hiánypótló összeállítás azoknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy egyszer ők is elmennek világgá.