Repülésfóbia a pszichológus szemével
Főszerkesztőnk, D. Tóth Kriszta megírta, mi játszódik le egy repülésfóbiás fejében a levegőben. A reakciókból nagyon úgy tűnik, hogy nincs egyedül. És azok sincsenek egyedül, akik egy-egy keresetlen jó tanáccsal, vagy humorosnak szánt megjegyzéssel próbálnak „segíteni" neki és társainak. A legtöbb repülésfóbiás persze tisztában van azzal, hogy ez egy irracionális félelem, amely „csak" a fejükben létezik. Ez tényleg csak egy „csak?" Elintézhető egy legyintéssel? A válasz: nem. A wmn.hu pszichológus szakértője elmondja, miért. És azt is, mit tehetünk, ha repülésfóbiában szenvedünk, de mégis utaznunk kell. Szalánczi Kriszta írása.
Repülő még nem maradt fent
Aki repülésfóbiától szenved, azt feltehetőleg a cím elolvasásakor is kellemetlen érzések öntik el, talán egy legutóbbi repülőút jut eszébe, vagy épp a kudarc, amikor megfutamodott a reptérről. Vannak olyan helyzetek, amikor félelmünk tárgyát viszonylag könnyen elkerülhetjük, például a galambfóbiás nem megy galamboktól hemzsegő térre...
Ellenben, amikor repülésről van szó, az egészen mást jelent, hisz sokunk életének része az utazás, ami legtöbbször nem helyettesíthető autóval, busszal, netán hajóval, tehát annak is fel kell szállnia valahogy, aki retteg tőle. A tünetek viszont kínzóak, akár súlyos pánikrohamig is eljuthat az utazó. A repülésfóbia terápiája paradox módon mégiscsak a repülés, és nem a helyzet kerülése. Úgy senki nem gyógyul meg, ha nem repül, legfeljebb nincsenek tünetei.
Ha ilyen gondod van, inkább igyekezz figyelmen kívül hagyni néhány gyakran elhangzó „jó tanácsot."
„Repülő még nem maradt fenn."
„Csak a le és felszállást kell túlélned, a többi nem nagy cucc, meg egyébként is akkor történik a legtöbb szerencsétlenség." – mondják a magabiztos utazók. Ez olaj a tűzre, hisz épp ettől szorong a fóbiás.
Az alkohol ugyan oldja a feszültséget, de egy pánikroham küszöbén álló utazónál ez nem igazán javasolható, még akkor sem, abban az illúzióban ringatja magát, hogy: „ezzel majdcsak kibírom valahogy."
Félelem a kontroll elvesztésétől
A repüléstől való félelem már az utazás előtti napokban, vagy sokszor hetekkel azelőtt is elkezdődhet, és ahogy közeledik az időpont, úgy nő a feszültség. Tehát már ekkor elkezded önmagad sokkolását a különböző rémképekkel, elég egy gondolat, egy hír, és máris ott a rettegés: mi történik, ha...
Arról van szó röviden, hogy a repülést a gondolataidban automatikusan összekapcsolod egy negatív, mi több, tragikus eseménnyel. Ilyenkor kerül elő a kontrollvesztéstől való félelem. Mert míg az autót jó esetben te irányítod, és akkor szállsz ki, amikor akarsz, repüléskor kiszolgáltatottnak érzed magad, nincs döntési lehetőséged.
A szakember tanácsai repülésfóbiásoknak
Sajnos arra nincsen recept, hogy mivel lehetne a félelmedet teljesen megszüntetni, de sokkal elviselhetőbbé tehető az állapot. Szakember segítségével minden bizonnyal elkerülheted azokat a helyzeteket, amikor esetleg becsekkolás után inadba száll a bátorságod, és a biztosat választod: inkább lent maradsz.
Tudomásul kell venni, hogy a félelem természetes dolog, sok mindentől félünk, például a közlekedési balesettől, mégis beülünk az autóba.
Tehát kicsit próbálj megbarátkozni a szorongásoddal, legalább annyira, hogy az ne legyen irracionális. (Erre vannak a kognitív pszichoterápiában különféle terápiás gyakorlatok.) Valahogy így: „Persze, rettentően félek a repüléstől, gondolom más is, mégis igyekszem elviselhetőbbé tenni magamnak az utat..." Ne juss el végletes gondolatokig, ne hagyd, hogy folyamatosan egy lehetséges repülőgép-szerencsétlenség képe sokkoljon! Inkább igyekezz magadnak ezek helyett valami racionálisabb magyarázatot adni, például: a repülő mégiscsak a legbiztonságosabb közlekedési eszköz. Próbálkozhatsz a gondolat teremtő erejével is.
Fontos lehet egy társ, akivel utazol. Jót tesz, ha ő nem fóbiás, mert sok erőt és támogatást adhat neked.
Minden igyekezeted ellenére rosszul érezheted magad repülés közben, de ez is uralható. Ha pánikolsz, csak fokozod vele a rosszullét tüneteit. Ilyenkor jó, ha kéznél van valami innivaló, nedves törlőkendő, végső esetben egy gyenge szorongásoldó.
Próbálkozhatsz úgynevezett progresszív relaxációs gyakorlattal is, amikor a fő cél nem az ellazulás, hanem a feszítés. Szorítsd ökölbe a két kezed, a talpaddal told lefelé a padlót, a válladat húzd fel a füledig, a hátadat görbítsd cicapózba, az álladat szoríts a mellkasodra, vegyél egy nagy levegőt, tartsd bent, aztán mikor kifújod, az izmaidat is lazítsd el! Ezt néhányszor megismételheted. Ez a gyakorlatsor arra is kiváló, hogy tudatosítsa benned: képes vagy magad felett kontrollt gyakorolni, mert ha meg tudod feszíteni az izmaidat, és aztán el tudod lazítani, akkor mi más is lehetne ez, mint maga a kontroll? A repülésnél pedig épp ennek az elvesztésétől félhetsz a legjobban.
Tartós szorongás, vagy a repülést teljesen megakadályozó fóbia esetén érdemes szakember segítségét kérni, amivel a probléma eredményesen kezelhető.
Szalánczi Kriszta
ITT olvashatod el D. Tóth Kriszta írását arról, hogy mi játszódik le egy repülésfóbiás fejében a magasban. Ne hagyd ki!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/wong yu liang