Ez a szöveg énekel. De úgy énekel, hogy közben kénytelen vagy visszatartani a levegőt. Simogat és fojtogat. Van benne dráma és szépség, keserű méz és Zelk Zoltán. Ott van az anya, és ott a hiánya. Gratulálunk!

Vasárnapra csokihab, de nem ám akármilyen! Az a fajta, amit franciául kell kimondani, úgy kell ekészíteni és megenni is. Mondjuk mi nagyon bírjuk, de csak ha más csinálja meg helyettünk.

Kemény, a végére mégis felszabadító volt olvasni a második helyezett írást. Egy élet munkája kell ahhoz, hogy valaki ledolgozzon egy ilyen negatív anyamintát. Totális respect mindenkinek, akinek hasonló lapot osztott a sors!

Anyák napi pályázatunk harmadik helyezettjének írásából egyszerre süt a nyers fájdalom és a remény. Olyan sokunk fájdalmáról ír... és olyan jól!

Léteznek az érzelmeiket vállaló, azokról beszélő, sőt, író férfiak. A mi anyák napi pályázatunkra is írtak vagy egy tucatnyian. Örültünk nekik!

Tündéri, stílusos, tanulságos és megható a WMN anyák napi pályázatának kamasz-különdíjas írása. A szerzője 16 éves, köszönjük neki, hogy kortársaival együtt tartja nekünk a tükröt!

Mintha átszakítottunk volna előttetek valamilyen láthatatlan gátat, úgy árasztottatok el minket anyatörténeteitekkel. Alig tíz nap alatt kettőszázharminc írás érkezett az anyák napi pályázatunkra.

Nehéz helyzetbe kerültem, mint szülő. És mint ember. Mondhatnám, hogy mindennap nehéz helyzetbe kerülök, és nem is hazudnék, de most egy picit tényleg szorosabbra szorult a hurok, mint úgy általában. Válaszaim egyelőre nincsenek, csak kérdéseim. De abból sok.