Az egy dolog, hogy mi mit gondolunk a magyar oktatási rendszerről, az iskolákról, és benne a gyerekeinkről. De vajon hogy látják ő maguk a helyzetet, belülről? Kamasz szerzőnk, Csenge, összeírta, hogyan állna neki az oktatási reformnak.

Elolvasod. Részleteiben vagy egészében nagyon ismerős. A jelened. Vagy a múltad. Esetleg mindkettő. És ismeretlenül is drukkolsz a szerzőnek – nem tudod, csak úgy érzed: megérdemli. Este olvasd, akkor a legjobb...

A helyszín: Budapest egyik legnagyobb kórháza. Az időpont: 2014. augusztusa. Nem azt mondjuk, hogy mindig, mindenhol ez van, de ehhez hasonló élményt szerintünk bármelyikünk fel tudna idézni. Jól tudjuk, mekkora bajok vannak a magyar egészségüggyel. De mégis kínkeserves fájdalom szembesülni vele – újra és újra...

Az életet nem lehet élni humor nélkül. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az embernek végig küzdenie egy súlyos, daganatos betegséget: kénytelenek vagyunk a humoros oldalát tekinteni a dolgoknak. Szentesi Éva leírta, milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb a háta mögött álló, nehéz időszak után.

Hozzátok a popcornt, indul az első menet! A kék sarokban Takács Krisztián (és a focirajongó férfiak), a piros sarokban Kormos Anett (és a próbafülkék női népe). Az isten szerelmére, nehogy komolyan vegyétek bármelyiküket!

A Vatikánt nem bohócok őrzik, a háromból egy gyereket biztosan neked kell hazacipelni vacsora után, és a szelfibotot nem lehet megúszni. Tanácsok városnézős hétvégére nagycsaládosoknak. És egy tündéri képgaléria: Róma, ahogy még nem láttad.

Mit ad egymásnak a bevándorló és a fogadó ország lakója? Hogyan hatnak egymásra a kultúrák, a különböző társadalmak szokásai, vendég és vendéglátó? Mi az, amit hozol, és mit viszel el magaddal? Vendégszerzőnk nyolc év alatt három kontinensen élt, tapasztalt, kapott és adott.

Krisztián szerint a nőknek otthon a helyük, kivéve, ha BL döntő megy, mert akkor menjenek el otthonról, már ha kedves az életük. De csak miután bekészítették a kaját meg a piát. Még szerencse, hogy viccel. Ugye? Ugye???