1. Alapvetés: szabályokra szükség van

A közhiedelemmel ellentétben a gyerekek szeretik a szabályokat – a betartható szabályokat persze. Szívesen és készségesen alkalmazkodnak, mert ettől biztonságban érzik magukat. A felnőtteknek is segít a kiszámíthatóság, hát még a gyerekeknek. A kiegyensúlyozott fejlődés egyik fontos feltétele a megfelelő keret biztosítása, ez pedig a szülők feladata. Kellenek tehát a szabályok, de mellette elengedhetetlen a szülői rugalmasság! Legfőképp kamaszkor környékén, amikor épp a szabályok feszegetése, vagy inkább azok megszegése a természetes.

2. A rendszer segít

Minél nagyobb a rend és a kiszámíthatóság egy család életében, annál egyszerűbb dolgod van a szabályok felállításával és betartásával. Jól szervezett családban tudható, kinek mi a feladata, ki hol található, mikor érkezik haza, ki megy a gyerekért, van egy biztos időpont, amikor mindannyian találkoznak, például a közös a vacsora...

3. A kevesebb több 

Inkább kevesebb szabályt állíts fel, de azok legyenek könnyen betarthatók! Nem lehet mindent szabályhoz kötni. Sok szülő ezzel igyekszik rendre vagy megfelelő viselkedésre szoktatni a gyerekét. De tévesen gondolja azt, hogy a sok szabály egyenlő a következetességgel. Ha állandóan csak fegyelmezel, egykettőre őrmesterszerepben találod magad. A túl sok szabály gátolja a gyerek spontán kezdeményezőkészségét is.

4. Te vagy a példa

A személyes példamutatás elengedhetetlen a szülő részéről. Ahelyett, hogy a gyereket állandóan arra emlékeztetnéd, mi a szabály, mutass neki jó példát! Ha a gyereknek sem engeded meg: ne állj fel telefonálni az asztaltól ebédidőben, nem menj végig cipőben a lakáson, ne kritizáld a tanárnőt a be nem jelentett dolgozat miatt, nem egyél az öledből a tévé előtt! Stb...

5. Testre szabott szabályok

A szabály mindig a gyereked életkorához igazodjon és teljesíthető legyen! Ne várd el egy háromévestől, hogy játék után rendet rakjon vagy csendben üljön az étkezés végéig, mert erre még nem képes. Ne pakoltasd a gyerekedet állandóan, attól nem lesz rendszerető, viszont folyamatos konfliktust gerjeszt köztetek! Inkább csak bizonyos időszakonként ragaszkodj a rendrakáshoz.

6. Folyamatos önvizsgálat

Érdemes figyelni önmagunkat, újra és újra átgondolni, felülvizsgálni az otthoni szabályrendszert. Tedd föl magadnak a kérdést: mennyi felesleges szabályt erőltetek a gyerekemre, amelyek igazán nem is tarthatók hosszútávon? Például: Mindent meg kell enned ami a tányérodon van! Amit leveszel a polcról, azt vissza is kell raknod! Játékot nem lehet kivinni a gyerekszobából! Mindenkinek köszönni kell! Stb...

7. Biztonság, nyugalom, lelki béke

Azok a leghasznosabb szabályok, amelyek alapvetően védik a gyermekünk testi épségét (például: nem lépünk le a járdáról, míg körül nem nézünk, pirosban nem megyünk át), és amelyek fontosak a család nyugalma, valamint a gyermek lelki békéjének érdekében. Például: estefelé elcsendesülünk, hangolódunk a lefekvéshez, lekapcsoljuk az erős fényeket... így könnyebben elfogadja a gyerek, hogy befejeződik egy nap, mese és lefekvés következik.

8. Miért szegi meg a szabályt a gyerek?

Amennyiben megszegi a szabályt, semmi haszna, ha még szigorúbbat helyezel kilátásba, azzal csak az ellenállását fokozod. Inkább azt kellene átgondolni, miért nem megy a dolog. Talán nem az életkorának megfelelő a szabály, túl nagy az elvárás, esetleg teljesíthetetlen számára. Sok családban az evés körül vannak hatalmas összecsapások. Mit, mennyit és hányszor eszik a gyerek? Merev szabályokat alkalmaznak a szülők ahelyett, hogy elfogadnák a gyerekük természetes igényeit és étvágyát.

9. Ne félemlítsd meg!

Azt javaslom, mindenképpen kerüld a megfélemlítést vagy a büntetést. Ugyanis semmi hatása nincs arra, hogy elérd a gyerekednél azt, amit szeretnél. Szerintem mindenkinek ismerős, amiről beszélek: „Majd meglátod, mit kapsz azért, mert megint pimasz voltál!" „Ez már tűrhetetlen, olyat teszek, amit magam is megbánok!" Amikor a gyerek kinyitja az idegennek az ajtót, pedig ezt korábban megtiltottad neki, ne büntesd érte, inkább újra és újra meséld el, mi történhetett volna esetleg rosszabb esetben. Iskolai intő begyűjtésekor sem javasolnám az egyhetes tiltást mondjuk a számítógéptől, inkább valami önként vállalt otthoni feladattal próbálnám növelni a felelősségét.

10. Önuralom és nagyvonalúság

A szabályok sorozatos megszegéséhez – mert, ugye a gyerekek már csak ilyenek – szorosan hozzátartozik a felnőtt fogyatkozó türelme, rosszabb esetben kontrollt vesztett állapota, amikor esetleg magából kikelve csatázik a gyerekkel. Miért is? Mert tehetetlennek érzi magát. Ugyanazokat az érveket pufogtatja, követelőzik, néha fenyeget... persze, eredménytelenül. Tudom – saját tapasztalatból is –, hogy nehéz, de az önuralom és a nagyvonalúság elengedhetetlen. Hidd el, a higgadtságod a gyerekedre is jó hatással lesz! Egyrészt csökkenti az ellenállását, hisz nem mész bele a vitába, másrészt sokkal jobb és építőbb mintát lát tőled, mintha a konfliktushelyzetben minden kis szabály megszegéséből patáliát csinálnál. Ne felejtsd el, a gyereked később azt a mintát követi majd, amit tőled lát!

Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Krakenimages.com