-

wmnotp

Egy nap, ami minden évben ugyanakkor van

Eszembe jut az a minden évben lejátszódó jelenet, amikor a bátyám három nappal a születésnapom után felbukkan telefonon, miután elfelejtett felhívni, és még azt is közli, hogy sajnos nem érnek rá a tervezett családi szülinap időpontjában, mert elutaznak. Mintha a születésnapom valami változó lenne, aminek van képe minden évben más napra esni, ezért lehetetlen vele tervezni. Pedig már negyvenkét éve ugyanakkor van az évforduló, ahogyan a karácsonyról is tudható, hogy december 24-re esik. Tehát, ha tudja az ember, hogy valami biztosan bekövetkezik, akkor kicsit kevésbé lesz megrázó a rákészülés.

Összeszedtem – kinek elrettentő, kinek követendő példaként – a mi családunk karácsonyának tételeit, amelyek, ha hirtelen jönnének, biztos, hogy lavinaként temetnének bennünket maguk alá.

Az ajándék csak a jéghegy csúcsa

Vagy a karácsonyfán a csúcsdísz, hogy stílszerű legyek... Hiszen a karácsony nem csupán a karácsonyból és az ahhoz kapcsolódó költséges tételekből áll. És akkor még nem beszéltünk a szilveszterről, a két ünnep közötti időszakról, és az első, keserves januári napokról sem. A karácsony költségei sem csupán az ajándékokból állnak. Az tényleg csak a jéghegy csúcsa.

A mi történetünk ott kezdődik, hogy a férjem édesanyja, a nyolcvanhét éves Kati néni egyedül él. Kati nénit nem kell félteni, jobb bőrben van, mint sok hatvanas, de ettől még nem szeretnénk karácsonykor egyedül hagyni vidéki otthonában. Talán éppen azért, mert roppant eleven, nemigen szeretnénk azt sem, ha három teljes napot  töltene a mi otthonunkban. Nagyjából ugyanez a helyzet az én anyámmal. Habár majd’ hetvenéves, nagyon jó bőrben van, de azért mégsem szeretnénk egyedül hagyni. A legkevésbé azt szeretnénk, ha ő ÉS Kati néni egyszerre töltenének nálunk három teljes napot. Ezért mi minden évben elvisszük mindkét asszonyt magunkkal egy mátrai wellness karácsonyra, ami egyben az ajándék is számukra, és persze saját magunk számára is.

Egy pénzügyileg tudatos társ aranyat ér

Nagy szerencse, hogy az én léha pénzügyi természetemet jól kiegyensúlyozza a pénzügyileg kitűnően edukált férjem. Hála Kati néni nevelésének, az én férjem alapokat képez mindenre, ami csak létezik.

Van „nyaralás, gyerekzsúr, esetleg elromló bojler, venni kéne már neked is egy saját garázst, ahelyett, hogy bérelünk” ... és ilyen módon „év végi ünnepek” alap is.

Így történik az is, hogy a mi családunk már az augusztusi nyaralás előtt folyamatosan a mátrai hotelek nyakán lóg, és azt várja, mikor töltik föl végre a karácsonyi csomagajánlatokat. Mire hazaérünk a vakációból, a férjem már tűkön ül, és szeptemberben mi vagyunk azok, akik elsőként foglalják le – persze előfoglalási kedvezménnyel – az ünnepi csomagot. Aminek a felét ki is kell azonnal fizetni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a karácsonyi költségek egyik részét tulajdonképpen már szeptemberben rendeztük. Egyszer kiszámoltuk, hogy amennyiben otthon töltenénk az ünnepeket, akkor sem költenénk sokkal kevesebbet, hiszen a bevásárlás és az eszem-iszom önmagában is jókora tételt jelentene.

Mi maradt még? A gyerek és a szilveszter

A nyugdíjas asszonyok mellett ott van még, mint fontos költségtétel: a gyerek. A nyolcéves ugyanis ajándékot, ellátást és programokat igényel a téli szünetben. Ebből a wellness négy nap, amikor a programokra nem lehet panasza, és azt is tudatosítani szoktuk benne, hogy az utazás is ajándék. A mi extra kiadásunk decemberben, hogy a hanukát is ünnepeljük, ezért nyolc napon át ő már megkapta a decemberi ajándékdömpinget. Mire elérkezik a karácsony, úgyis telítődött, így ilyenkor többnyire könyveket kap és némi édességet.

A két ünnep közötti napokon sokat korcsolyázunk, ami azért költséghatékony, mert elég sok ingyenes pálya akad már a városban, és mindenkinek van saját korcsolyája, így nem kell a bérlésre költeni. Be szoktunk tervezni mozit, múzeumot és sok kirándulást is. Az erdő (egyelőre) ingyen látogatható.

A szilveszter annyiban fontos számunkra, hogy ilyenkor kettesben töltjük az estét, a legjobb barátnőm szerint nyugdíjas tempót nyomunk, de oké, vállalom, szeretek nyugdíjas tempóban élni. Veszünk két jegyet egy jó színházi előadásra (októberben), eszünk valamit a színház után, és hazasétálunk a trombitálásban az ordítozó részegek között. A kisfiam ezalatt a nagymamájával társasozik, pogácsát sütnek, filmeket néznek, és még éjfél előtt lefekszenek.

Mámorító érzés számomra, hogy az életünk ilyen profi és előrelátó tervezettség szerint halad évről évre. A pénzügyi tudatosság ragályos, és én boldog vagyok, hogy kezdem elkapni a férjemtől.

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/PhotoIris2021