Romantikus szerelmi történet a világ legnagyobb csalójáról
Ma ünnepli a rácsok mögött 58. születésnapját Steven Jay Russell, aki előtt meg kell hajolnom hihetetlen képességei, 163-as intelligenciahányadosa, leleményessége és lángolóan szerelmes szíve előtt. Nem csoda, hogy King Con – azaz a csalók királya – lett a beceneve. Íme, egy izgalmas életút, megannyi furfangos bakugrással. Fiala Borcsa írása.
-
Elsősorban írással foglalkozó ember lévén rühellem, amikor valaki azt mondja, hogy az élet írja a legjobb történeteket. (Merthogy a legjobb történeteket én magam szeretném megírni.) Steven Jay Russell esetében azonban boldogan teszek kivételt irigy berzenkedésem alól. Ez a pasas ugyanis olyan gátlástalan fantáziával és merészséggel viszi véghez a csínyjeit, hogy nem tehetek mást: földig hajolok nagysága előtt. Amit – bűnözők esetében – viszonylag ritkán szoktam megtenni. Csak egy dolgot sajnálok: hogy Russell nem forgatókönyvíróként keresi a kenyerét, hiszen úgy tutira milliomos lenne már rég, ráadásul teljesen legálisan. Ahányszor börtönbe került, mindig megtalálta a módját, hogy valamilyen kreatív megoldással elhúzhasson onnan. Kár, hogy a szabadságot sem tudta sokáig kiélvezni...
Íme, pár húzása, melyek miatt nem csoda, hogy a történetét 2009-ben mozifilmre is vitték I love you Phillip Morris címmel:
A szerelem mindent legyőz!
1992-ben azért lépett le a texasi börtönből, mert akkori szerelme, Jim Kemple AIDS-es volt. Tudta, hogy ha becsülettel letölti a kiszabott tíz évet, soha többé nem látja a barátját élve. Alaposan kitanulmányozta az őröket, majd valahonnan szert tett egy pólóra, egy piros tréningnadrágra, és ellopott egy walkie-talkie-t. Amikor elérkezett az idő, gyorsan átöltözött, és egyszerűen kisétált a börtönből. A rádió adóvevőjével kocogtatta meg az elítélteket és a látogatókat elválasztó plexi üveget, így az őrök azt hitték, Russell álruhás rendőr, és kiengedték. Kemple-lel ezután két évig bujkáltak, amíg nyakon nem csípték Russellt a rendőrök. Bebörtönzése után pár héttel hunyt el barátja, Kemple.
A legjobb főnök evör
1995-ben a börtön könyvtárban ismerkedett meg Phillip Morris-szal, egy rendkívül romantikus jelenet során: Morris jóval alacsonyabb volt Russellnél, aki segített neki levenni egy könyvet a polcról. Azonnal egymásba szerettek, így amikor szabad lábra helyezték őket, össze is költöztek. Hogy megfelelő habzsidőzsi színvonalon el tudja tartani barátját, Russell hamis megbízólevelet állított ki magának, aminek segítségével sikerült elhelyezkednie egy egészségügyi szervezet pénzügyi igazgatójaként. Innen összesen 800.000 dollárt sikkasztott el. A dolog pikantériája, hogy a beosztottai szerint soha nem volt még ilyen jó főnökük.
Elrendelem a szabadon bocsátásom!
Egy évvel később újra bekasztlizták, ezúttal 45 évre. Nem sokat vacakolt, inkább bírónak adta ki magát, majd ugyanazzal a mozdulattal durván lecsökkentette a saját óvadékát, amit rögtön ki is fizetett egy hamis csekkel.
Neon, a profi
Három nap elteltével újra a rácsok mögött találta magát. Most sem sokat teketóriázott: a börtönben terápiás rajzórákon vett részt, ahonnan lenyúlta a zöld színű szövegkihúzókat. Aztán a filcekkel élénkzöldre festette a rabruháját és voilá: orvosként máris gond nélkül lefalcolhatott a fegyintézetből. Persze az őrök sem voltak hülyék, hamar észrevették az eltűnését, és kutyákkal indultak a felkutatására. Mire Russell orvosként becsöngetett egy házba segítséget kérve, így sikerült megszöknie üldözői elől. Phillip Morris-szal Mississippibe szökött – tíz teljes napra, mielőtt elkapták.
Halálos betegen...
1998-ban aztán rettenetesen legyengült, durván fogyni kezdett a börtönben, majd bevallotta: AIDS-es, már csak napjai vannak hátra – amit persze orvosi papírokkal is alá tudott támasztani. Szegény haldoklónak a hatóság jószívűen engedélyezte, hogy hátralevő idejét egy szanatóriumban húzza le... Ahonnan aztán gyorsan lelécelt. Dehogy volt beteg, kórosan sovány kinézetért hashajtókat szedett, az egészségügyi dokumentumokat pedig saját kezűleg hamisította.
Halló, kérem, én meghaltam!
Később AIDS-kutatónak adta ki magát, és ezen minőségében egy kutatóállomásra is eljutott. Onnan aztán felhívta a szanatóriumot, hogy bejelentse saját halálhírét. A szabadságot azonban most sem sokáig élvezhette, hamarosan elkapták, és újra rács mögé dugták.
Itt a vége (egyelőre)...
Azóta is ott tölti 144 éves börtönbüntetését. Biztonsági intézkedések miatt minden héten új cellába költöztetik. „Mintha csak azt akarnák, hogy megismerjem az egész börtönt” – tűnődik. Ám amikor egy újságíró arról faggatta, milyennek látja az élete történetét, nem a törvénnyel való sorozatos összeütközéseit emelte ki:
„Ez egy szerelmi történet. Arról szól, mit meg nem tesz egy szerelmes ember, aki a rózsaszín szemüvegén keresztül nem látja a fától az erdőt.”
Fiala Borcsa
