Benjamin Spock és a gyereknevelés: elavult vagy aktuális?
113 évvel ezelőtt született a világ egyik legvitatottabb könyvének szerzője, az amerikai gyermekorvos, Benjamin Spock. Könyveit a világ minden táján olvasták a (leendő) szülők, hatása a mai napig érezhető. A WMN gyerekjogi szakértőjének összeállításából kiderül, melyek azok a spockiánus alapelvek, amelyeknek minden gyerek és szülő sokat köszönhet, és melyek azok, amelyeket jócskán meghaladott az idő. Spock pro és kontra, dr. Gyurkó Szilvia összeállítása.
–
Hosszú, 95 évig tartó élete során Spock nemcsak a gyereknevelésről írott könyvei miatt került viták kereszttüzébe. Tiltakozott a vietnami háború ellen (kétéves börtönbüntetést is kapott érte), és a hetvenes években megmerítkezett a politikai életben is. Ezen kívül legalizálni akarta a marihuánát, az abortuszt és a homoszexualitást, ami akkor még büntetendő volt az Egyesült Államokban.
Összesen négy könyvet írt a gyereknevelésről, amelyeket 39 nyelvre fordítottak le, és több mint 50 millió példányban adták el őket világ a minden táján, köztük Magyarországon is. Első, és máig legnépszerűbb könyve, az 1946-ban publikált Csecsemőgondozás, gyermeknevelés 52 éven keresztül a második legnagyobb példányszámban értékesített könyv volt az USA-ban, rögtön a Biblia után.
A négy legfontosabb ok, amiért Spock igazi pozitív változást hozott a gyereknevelésben:
1. Ő beszélt először a szülői szeretet fontosságáról, és arról, hogy a kisbabákat nem szabad sírni hagyni, hanem meg kell őket vigasztalni.
2. Azt is ő írta le először gyereknevelési szakkönyvben, hogy nem attól lesznek a babák erősek és ügyesek, ha sokat sírnak, hanem ha szeretik őket és biztonságban érzik magukat.
3. Arra buzdította a szülőket, hogy tekintsék a gyereküket önálló személyiségnek, és ne akarják általános elvek alapján nevelni őket.
4. Gyerekorvosként Spock azt az elvet vallotta, hogy a szülő mindenki másnál jobban ismeri a gyerekét, és a saját megérzéseire kell hallgatnia, nem pedig az orvosok utasításaira. (Furcsa fintora a sorsnak, hogy egy idő után maga Spock is olyan „megmondó emberré vált”, mint amilyenek ellen az elején ő maga is tiltakozott.)
És nyolc Spock-gondolat, amely erősen vitatható:
1. A kisbabákat nem szabad a hátukra fektetni, mert akkor nagyobb az esélye a bölcsőhalálnak.
2. A körülmetélés jó. (Igaz ugyan, hogy nyolcvanévesen így nyilatkozott: „ha még egy fiam született volna, az ő fütyijét békén hagytam volna.)
3. Minden gyereket kétéves kor felett vegán étrenden kellene tartani, de legalábbis vegetáriánus ennivalókkal táplálni.
4. A szülés utáni depresszióban küzdő anyáknak javasolta: „menjenek el moziba vagy egy szépségszalonba, és vegyenek maguknak egy új kalapot, szép ruhát”.
5. A nők inkább ne menjenek dolgozni, ha gyereket szültek, mert „az az extra pénz, amit így keresnének, vagy az a megelégedettség, amit a munkahelyükön elérhetnének, egyáltalán nem olyan fontos”.*
6. Gyereknevelési könyvének első kiadásaiban (1976-ig) nem szerepeltek az apák. Szülő alatt csak az anyákat értette, és nem gondolta, hogy az apáknak dolguk vagy szerepük lenne a gyereknevelésben (A halála után megjelent utolsó kiadásban ezt is megváltoztatta.)
7. Spock eredetileg megengedhetőnek tartotta a gyerekverést. „Tiszta és következetes” szülői magatartást javasolt, és azt, hogy a szülő, aki megüti a gyerekét, mutasson kedvességet és odaadást is. Fontos azonban azt is hangsúlyozni: később sokat beszélt arról, hogy a gyerekverés nem megengedhető.
8. Kritikusai az egész hippimozgalom mögött Spockot gyanították, valamint azt a gyereknevelési elvet is neki tulajdonították, hogy sokszor kell dicsérni a gyerekeket, és nem elvárás számukra, hogy bármiféle autoritást (vagy hatalmat) tiszteljenek. A kritikusok szerint a hippik mind olyan gyerekek voltak, akiket – Spock elveit követve – egészségtelen önértékelésre neveltek a szüleik.
Akármit is gondoljunk Benjamin Spock elméleteiről, azt azért fontos elismerni, hogy ötven év alatt sokat változott ahhoz a picit szexista, néha kuruzslásnak tűnő elveket valló, a gyerekverést elfogadhatónak tartó gyerekorvoshoz képest, ahonnan a negyvenes években elindult.
És mi lehetne fontosabb szülői tulajdonság, mint a változás képessége?
Dr. Gyurkó Szilvia
* Jean O’Malley Halley: Boundaries of Touch: Parenting and Adult-Child Intimacy. University of Illinois Press. 53. old.
Kiemelt kép: Getty Images/ Hulton Archive