-

Az égre nézek. Nem várok semmit. Talán csak egy kis irgalmat. Azt várom, hogy Isten megszólít odafentről, és segít nekem ebben a feltüzelt időszakban. Márciusban mindenki olyan kedélyes és reménykedő. Széles mellel szívom be az eső áztatta kalapkarimák illatát.

Még érzem a naftalint is benne, boldog vagyok. Közben büszkén viselek egy trikolórt, hirtelen hazafi lettem. Ez előtt simán el tudtam volna képzelni, hogy Párizsban élek, végigsétálok a Montmarte-on, vagy Londonban ülök egy ócska pubban... és pudingot kajálok. De a tavasz első hónapjában nem gondol ilyenekre az ember. Utazni se lehet, szentségtörés volna. Meg kell tanulni megint a verset, amelyben az van, hogy Talpra, magyar, mert hí a haza! És eszembe jutnak az általános iskolai ünnepélyes szavalóversenyek, a sötétkék rakott szoknyák, a kerek orrú lakkcipő meg a fehér blúz. Ilyenkor visszavágyom.

Márciusban bliccelni se merek, és időben befizetem a csekkeket, nehogy baj legyen. Kezdődik valami új, de a réginek sincs még vége. Merengek a tél koszával beterített ablakon keresztül valamerre, aztán felhívom Ibolyát, hogy jöjjön, és pucoljon ki mindent. Egyszerre szenvedélyes leszek, és ki akarom takarítani az egész lakást. A jégszekrényből kidobálom a novemberi disznótor emlékeit. Nagytakarítást akarok és lúgosítást.

Hirtelen rám tör az érzés, hogy elsavasodott a szervezetem. Legszívesebben visszavonulnék, és vennék egy retúrt Parádfürdőre, befeküdnék a szanatóriumba, hogy tisztítsanak ki. Tán vissza se jönnék. Ilyeneket gondolok. De ez mind hülyeség.

Ez a hónap nem tartogat számomra férfit. Márciusban egyébként is úgy érzem, nincs szükségem senkire.

Csak a tél magányos, tavasszal új remény jön, de nem márciusban, ilyenkor még számot vetünk magunkkal, amíg a nyíló teraszok előcsalogatják a magányos lelkeket.

Újra előkerülnek a tavalyról maradt napszemüvegek, még nem jött meg az új divat, és még nem érzi senki a régit cikinek, hiába gyors ez a világ, most pauza van a divatban is. A nők nagy méretű Céline-ben bámulják az első napot, Céline napszemüveg és bunda, micsoda frivol párosítás. Azt hiszik, Párizsban vannak, mert nem tudják, hogy március van. Bolondok ezek egytől egyig. Úgy néznek ki, mint akik sosem szavalták el a Nemzeti dalt, úgy néznek ki, mint akik ilyenkor is képesek elutazni innen, és fogalmuk sincs a kalapkarimára ragadt eső szagáról.

Szomorú vagyok miattuk, csakis ilyenkor fordulhat elő az őrület, hogy a nők műszőrmében igyák a tejeskávét.

Műszőrmében... meg napszemüvegben.