-

Először a tévében láttalak. Megnyerő voltál, éppen annyira, mint most. 16 voltam akkor, csak egy pillanatra kapcsoltam arra a műsorra, amiben szerepeltél, és átfutott rajtam az érzés, az a bizonyos. Jó volt.

Szerelmes lettem első pillantásra a hideg képernyőn keresztül. Álmodni se mertem egy olyan férfiról, amilyen te vagy. Aztán az élet úgy hozta, hogy találkoztunk. Akkorra már rég elfelejtettem, hogy valamikor már beléd szerettem.

De az első igazi találkozás elemi erővel emlékeztetett rá, hogy én már évek óta beléd vagyok zuhanva, csak fogalmam nem volt, hogy kit keresek, azt viszont tudtam, te vagy a nagy igazi. Az egyik.

Az első perctől kezdve szerettük egymást. Ültél előttem, bámultál, de én nem figyeltem rád, nem hittem el, hogy egy ilyen férfi belezúghat egy olyan lányba, mint amilyen én voltam akkor. Figyeltél, kissé esetlenül udvaroltál, aztán üzentél, titokban randira hívtál, alig merted megfogni a kezem, elcsábítottál, nem volt nehéz. Elvittél messzire, magasba repítettél, veled utaztam először repülőn, álmot varázsoltál nekem. Igazi valóra vált álmot.

Aztán felébresztettél. Kegyetlenül. Azt mondtad, kevés vagyok neked. Hogy más is kell, mert egy nem elég, valami mást keresel, valaki olyat, aki nem jön ennyire alulról. Azelőtt soha nem éreztem, mit jelent társadalmilag különbözni. Tudtam, mi az, hogy szegény, meg gazdag. Nekünk a világon mindig mindenünk megvolt, nem kellett soha nélkülöznünk. De a módos és a gazdag között óriási a szakadék. A te családod minden fontos társadalmi eseményen megjelent. Utáltad ezeket a köröket, nem is mentél el egyre sem, de engem lenéztél, mert én nem voltam ilyen helyekre bejáratos. Furcsán voltál összerakva.

Titkoltad a kapcsolatunkat, aztán kiderült, aztán letagadtad, aztán elmondtad anyádnak, hogy összejöttél egy egyszerű lánnyal. Hát én minden vagyok, csak nem egyszerű. Fortyogott bennem valami, készülőben volt az őserő, ami robbanni készült, elégetni, megváltoztatni, hatni, hatni. Tudtam is én, hogy ki voltam akkor, azt viszont igen, hogy mi lett belőlem.

Ember-Isten, nő, szerető, erő, író, jó, meg nem alkuvó. Ez vagyok. Megijedtél. Ilyennek akartál. Félsz. Sok lett a számla. Nem lehetne belőle visszavenni? Ezt mégse bírod el, nem érsz fel hozzám. Sok vagyok. Mondod.

Tegnap találkoztunk. Ugyanúgy dadogtál, mint régen, a kapcsolatunk előtt. Már egyáltalán nem hasonlítottál a sztárra a tévéből. Kicsit pocakos lettél és kopaszodsz is, de még mindig megvan a vonzalom. Egy szép lánnyal voltál, hasonlított rám, azt hiszem, őt se fogod elvenni soha. Tudom, a szabadságvágyad fontos. Adtál két puszit. Ennyire telik. Minden megtörtént. Nincsen visszaút. A közös időnket már kiszámlázták.