Egyszemélyes konyha: Túrógombóc, közkívánatra
Fiala Borcsa múltkor feladta a leckét, én meg vért verejtékeztem a sikerért a konyhában. Mindhiába. A túrógombócokból morzsák lettek, így lehet, hogy ezért nem tudom gombócból megjósolni a férjem nevét (lehet, nem is akarom). Néphiedelmek ide vagy oda, tegye fel a kezét, ha meri aki nem szereti ezt a klasszikust. A másik apukám most jó magasra nyújtózkodik, szerinte a főtt túrómassza nem embernek való. Van ilyen is, láthatjátok. Na de a többiekkel megosztom a legendás családi receptet, ami pont annyira különleges, mint a Nestlé kakaó hátulján található csokis kekszé, ha emlékeztek Phoebe nagyijának sütijére a Jóbarátokból. Szentesi egyszemélyes konyhája következik.
-
Azt gondolná az ember, hogy túrógombócot készíteni pofonegyszerű dolog, de egy fenéket. Amikor önállóan megpróbálkoztam vele, KisAnya telefonon sorolta az instrukciókat, mégis egy katasztrófa lett a vége. Jó, mondjuk ízre egész jól sikeredett, de az állaga... na, az hagy nem is kevés kívánnivalót maga után. Konkrétan túrómorzsák lettek az előre eltervezett szép, nagy, remegős gombóckák helyett.
Aztán amikor legközelebb hazajöttem anyámékhoz, belevetettem magam a gombóckészítés rejtelmeibe, és ma is azt mondom, hogy ezt elkészíteni anya mindent tudó kezei nélkül, halott ügy. Legalábbis nekem. Úgyhogy vagánykodom itt egy sort édesanyám receptjével, meg művével, de a végeredmény nem az én kezem munkáját dicséri. Na jó, azért mert jófej vagyok vállalom magam, illesztettem a cikkbe fotót az én gombócmorzsáimról is. Tessék:
Hozzávalók:
1 kiló túró
3 marék búzadara
6 egész tojás
1 csipet só
2 csipet cukor (lehet több is, KisAnya nem szereti nagyon édesen)
vaníliás cukor
házi zsemlemorzsa
citrom reszelt héja
porcukor
Elkészítése: a tojást fölverem habnak, beleteszem a cukrot meg a sót, és ehhez szépen hozzáadom a túrót meg a búzadarát, összegyúrom óvatosan, majd fél órán át pihentetem. Mikor kipihente magát, utána odateszem a vizet forrni egy nagyobb lábosban, és ha felforrt a víz, beleszaggatom nagy evőkanállal a gombócokat. Ha feljönnek a kis delikvensek a víz tetejére, utána még vagy 5-10 percig főzöm, és óvatosan kiszedem, hogy ne szakadjanak szét.
A morzsa akkor jó, ha házi, tehát a száraz kenyeret mi reszeltük le hozzá, mint régen nagyanyám a nagy és erős kezével. Lepirítom a prézlit, szitálok rá ízlés szerint porcukrot, és ebbe forgatom bele a gombócokat. Akkor jó a prézli, ha minél aranybarnábbra pirítottuk, kevés olajon.
Lehet mellé citromos tejfölt is kanalazni, de önmagában is isteni. Hajrá, lehet próbálkozni!
A képek a szerző tulajdonában vannak