Kellemes, nyár végi nap volt. A leveleket a fejed fölött átvilágította a kis romkocsma puritán fénye. Látszottak a gyenge erezetek, érzékenyen simogatták arcodat a levelek árnyékai. Nevettél.

Úgy bámultalak, mintha most látnálak először, mintha nem is telt volna el annyi év, és nem lett volna köztünk semmilyen háború. Annyi mindenen túl voltunk már akkor, szakítottunk párszor, de minden elválás után visszataláltál, én pedig visszafogadtalak, mert erősen kötődtem hozzád. A gondolataidhoz kötődtem, a határozottságodhoz, és ahhoz, hogy erős vagy. Olyan erős, hogy az a testeden is látszik. Az izmaid megfeszültek, amikor hozzám beszéltél, egyenes háttal ültél, feszes voltál, minden ered kitapintható volt. Elképzeltem, hogy én vagyok a vér az ereidben, körbenyargalok rajtad, és mindened bejárom. Tudom, mi van a fejedben, mert benne vagyok. Tudom, mit súg a szíved, mert elhaladok ott is. Én pumpálom.

Féltékeny voltam az árnyékokra az arcodon. Szerettem volna én lenni az árnyék a levelek helyett. A hideg fröccs akartam lenni, amit éppen ittál. Végigszaladni a nyelőcsöveden... és véreddé válni. A kellemes, nyáresti szellő akartam lenni, ami a hajadhoz ér, és megsimogatja azt. A 25 fokos levegő szerettem volna lenni, amit beszippantasz azzal a mély sóhajoddal, amikor hozzám érsz. Szerettelek. Jobban és tisztábban, mint a kapcsolatunk elején. Olyan erővel szerettem mindened, amilyet nem ismertem azelőtt, amilyenről semmilyen könyvben nem írnak. Veled akartam leélni az életemet, és nem számított, mi volt korábban, minden alak és minden emlék megsemmisült abban a pillanatban, amikor világossá vált számomra, te vagy az az ember, akire évek óta várok megrendülten, szigorú fegyelemmel.

Nem értetted, fel sem fogtad volna, ha mindezt elmondom neked. Azt hitted volna, csak viccelek megint, mint ahogy a buta játékaimmal szoktalak bosszantani. De ez most nem játék volt, a magamban kimondott vallomásban nem maradt semmiféle ugratás. Azt kérdezted, mire gondolok éppen, és én azt feleltem, hogy a leveleket nézem, nézd meg te is, milyen szépek, ahogy átvilágítja őket a fény.

Szentesi Éva

A Rúzs és Tükör blog korábbi bejegyzéseit ITT olvashatjátok!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/the blowup