Lakótársa cserélik a magányt az amerikai idősek, és ezzel bérlő és kiadó is jól járhat

–

A modell lényege, hogy idősebb emberek kiadják otthonuk üres szobáit olyan bérlőknek, akiket erre szakosodott nonprofit szervezetek gondosan kiválasztanak. A cél az olcsóbb lakhatás biztosítása mellett az is, hogy az idősek tovább élhessenek saját otthonukban, és közben kevésbé maradjanak magukra.

A denveri Shirley Jennett nyugdíjas ápolónő ragaszkodik ahhoz a házhoz, ahol hosszú évek óta él. „Itt akarok maradni, és itt akarok meghalni” – mondta. Bár 89 évesen még mindig önállóan vezeti a háztartását, a gyerekei aggódnak érte, különösen, mert az elmúlt időszakban többször elesett.

Új lakótársa, Susan Beese egészen más okból keresett megoldást. A 79 éves nő négy napot dolgozik egy üzletben, de amikor egyszobás lakásának bérleti díja meghaladta az 1500 dollárt, már nem tudta tovább fizetni. Egy ideig ismerősöknél húzta meg magát, majd egy idősek számára fenntartott átmeneti szállásra költözött.

Most Shirley házának külön bejáratú alsó szintjén él. Havi 800 dollár bérleti díjat fizet, cserébe segít a kert gondozásában, kiviszi a szemetet, és időnként főz is. A megállapodás még a kutyájára is kiterjedt: Shirley azt is örömmel fogadta.

„Életmentő volt”

– fogalmazott Susan.

A denveri idős házaspár, Jenlyn és Larry Boyer egészségi állapota miatt egyre több segítségre szorul, miközben a megélhetési költségeik is emelkedtek. Hat hónapja egy 46 éves egyetemista költözött hozzájuk, aki korábbi lakbérének megduplázódása miatt keresett új otthont. A nő kedvezményes bérleti díjat fizet, cserébe havonta néhány órát segít a házimunkában.

A pluszbevételből a házaspár fedezni tudja többek között a mozgássérült furgon javítását és az elektromos kerekesszék akkumulátorait. De számukra talán ennél is fontosabb, hogy már nincsenek egyedül.

„Igazi kincsnek bizonyult, sokat nevetünk együtt” – mondta Jenlyn Boyer.

Lakhatási válság

Az Egyesült Államokban az elmúlt években drasztikusan emelkedtek a lakásárak és a bérleti díjak. A Harvard Egyetem lakhatási kutatóközpontja szerint 2024-ben a 65 év felettiek által vezetett háztartások mintegy harmada úgynevezett lakhatási terhelt volt, vagyis jövedelmük több mint 30 százalékát költötték lakhatásra.

Sokan ugyan saját tulajdonú házban élnek, de még mindig törlesztik jelzáloghitelüket, miközben a magasabb ingatlanadók, rezsiköltségek, biztosítások és fenntartási kiadások is egyre nagyobb terhet jelentenek. Ráadásul sokan özvegyen vagy egyedül maradtak a korábban család számára épített, ma már túl nagy házakban.

Közben a fiatalabb generációk is egyre nehezebben találnak megfizethető lakhatást.

A lakásmegosztás ezért egyszerre jelenthet segítséget az idős tulajdonosoknak és az albérletet keresőknek. A támogatók szerint a megoldás önmagában nem oldja meg az amerikai lakhatási válságot, de viszonylag gyors és olcsó segítséget jelenthet

 – hasonlóan azokhoz a közösségi modellekhez, amelyekről a WMN is beszámolt: Both Gabi bemutatta, hogyan épített fel egy texasi nyugdíjas nőkből álló közösséget Robyn Yerian a Bird's Nest nevű telepen, Milanovich Domi pedig arról írt, milyen a mindennapi élet a párizsi Baba Yagák házában, ahol több mint egy évtizede laknak együtt idős nők egy önfenntartó közösségben.

Szervezetek hozzák össze a lakótársakat

Az ilyen együttélések létrejöttét jellemzően nonprofit szervezetek segítik. Nem egyszerűen hirdetéseket tesznek közzé: interjúkat készítenek a jelentkezőkkel, ellenőrzik az előéletüket és a jövedelmüket, megszervezik az első találkozókat, sőt, szükség esetén később közvetítőként is fellépnek.

A sikerhez ugyanis nem elég, hogy valaki kiadó szobát vagy olcsó lakhatást keres. Fontos kérdés az is, hogy elfogadják-e a háziállatokat, lehetnek-e vendégek, dohányozhat-e valaki, otthonról dolgozik-e, vagy éppen ki állítja be a fűtést.

Gyakori az úgynevezett szolgáltatáscsere is: a bérlő alacsonyabb lakbérért cserébe néhány órát segít bevásárlásban, főzésben, hóeltakarításban vagy más ház körüli feladatokban. Fontos ugyanakkor, hogy ezek a programok nem helyettesítik az ápolást vagy a személyes gondozást.  

A kezdeményezés annyira népszerűvé vált, hogy több amerikai államban már törvényekkel is igyekeznek megkönnyíteni a hasonló együttéléseket. Colorado 2024-ben elfogadott egy jogszabályt, amely megtiltja a városoknak és megyéknek, hogy korlátozzák, hány egymással nem rokon ember élhet együtt egy családi házban. Pennsylvaniában és Connecticutban is hasonló javaslatok születtek: ezek célja, hogy az önkormányzatok ne akadályozhassák a szobakiadást nem családtagok számára. Pennsylvaniában az alsóház már elfogadta a törvényjavaslatot, Connecticutban pedig várhatóan újra napirendre kerül.

Nemcsak jogszabályokkal próbálják ösztönözni a modellt. Portland városa például idén kísérleti programot indított: ezer dollárt fizet azoknak a lakástulajdonosoknak, akik egy üres szobát hivatalos lakásmegosztó szervezeten keresztül adnak ki, két szoba esetén pedig 1500 dollár támogatást kapnak.

Nagy Andi