Valójában nők lehettek a történelem első királyai? Vannak erre utaló jelek

–

Ur a mai Dél-Irak területén feküdt, és az emberiség egyik legkorábbi városi civilizációjának központja volt. Virágkorában kiterjedt kereskedelmi hálózatokat működtettek, monumentális templomokat emeltek benne, és a vallási, valamint politikai hatalom szorosan összefonódott.

A város királyi temetőjét Leonard Woolley brit régész tárta fel 1926 és 1934 között. A sírok páratlan gazdagságról árulkodtak: arany- és ezüstedényeket, drágaköveket, finoman faragott pecséthengereket, valamint több tucat emberáldozat maradványait találta bennük. A szolgák és udvarhölgyek teljes udvari díszben feküdtek uralkodóik mellett.

A feltárás során azonban Woolley több furcsaságot is feljegyzett. Az időszámításunk előtti 2600-2450 körüli leggazdagabb sírok közül több női csontvázat rejtett, amelyeket koronákkal, aranytőrökkel, királyi pecsétekkel és ugyanazokkal a hatalmi jelképekkel temettek el, amelyeket a régészek korábban kizárólag királyokhoz kötöttek.

De a korabeli uralkodók mégiscsak férfiak lehettek – feltételezték a régészek. A nőket királynéknak gondolták, akik férjeinek földi maradványai időközben megsemmisültek vagy eltűntek. A mai kutatók szerint azonban ez az értelmezés inkább a 20. század eleji előítéleteket tükrözte, mint a régészeti bizonyítékokat. Pedig

a 16 királyi sír közül mindössze háromban lehetett férfi a legfontosabb eltemetett személy, és ezek sem a leggazdagabb emlékhelyek közé tartoztak.

Kathleen McCaffrey régész, aki az ókori Közel-Kelet nemi kérdéseire és vallásosságára specializálódott, azt mondja, nagyon egyszerű a válasz arra, hogy miért temettek el néhány sumér nőt úgy, mint a királyokat. „Azért, mert királyok voltak” – vonta le  következtetést. 

Az elmúlt években különben több hasonló eset is átírta a régészet történetét. DNS-vizsgálatok alapján több, korábban férfinak hitt harcosról és előkelő személyről derült ki, hogy valójában nő volt. 

Sumér papnők

A kutatók érvelését erősíti, hogy a korai sumér társadalomban a nők szerepe jóval jelentősebb lehetett, mint azt sokáig feltételezték. A városok élén álló főpapnők egyszerre gyakoroltak vallási, gazdasági és politikai hatalmat, a fennmaradt források szerint pedig a nők örökölhettek, családfők lehettek, és magas állami tisztségeket is betölthettek. A legismertebb közülük Enheduanna főpapnő volt, akit a világ egyik első név szerint ismert szerzőjeként tartanak számon, a művei ma is olvashatók. 

A legfontosabb bizonyíték Puabi sírja. Az uralkodó érintetlen nyughelye minden más sírt felülmúlt gazdagságával. Testét tetőtől talpig aranyékszerek, lazúrkőből, karneol ásványból és ezüstből készült díszek borították. Fejdíszét több száz aranylevél és virág alkotta, mellette aranytőrök és több királyi pecséthenger feküdt. Huszonnégy emberáldozat kísérte a túlvilágra.

Különösen figyelemre méltó, hogy

egyik pecséthengerén szerepel ugyan a neve és rangja, férjét azonban sehol sem említik. McCaffrey szerint ez is arra utal, hogy Puabi nem egy uralkodó hitvese volt, hanem saját jogán gyakorolta a hatalmat.

Hasonló kérdéseket vet fel egy másik, 1054-esként ismert királyi sír is. A benne fekvő nő mellett két tőrt és egy olyan pecséthengert találtak, amelyen egy király neve szerepel. Woolley és csapata azonban kizárta, hogy nőhöz tartozhatott volna a pecsét.

A vita harmadik kulcsszereplője A-su-sikil-am, akinek neve egy pecséthengeren férjével együtt szerepel – ezen a nőt lugalként, azaz uralkodóként azonosítják. A korabeli fordítók úgy vélték, az ókori írnok tévedett, ezért át kellett rendezni a szöveget, hogy a férfi neve mellé kerüljön a cím. McCaffrey szerint

azonban valószínűbb, hogy a felirat pontosan azt jelenti, amit leírtak: A-su-sikil-am volt Ur első számú uralkodója, férje pedig csupán hitvesként szerepelt mellette.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem állítják, hogy Ur történetében kizárólag nők uralkodtak. Inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a régészeti leleteket évtizedeken át olyan szemlélet alapján értelmezték, amely eleve kizárta a női uralkodók lehetőségét.

Nagy Andi