„Nem hiszik el, hogy egy nő is tud versenyautót vezetni”
Interjú Magyarország egyetlen női gyorsasági autóversenyzőjével
Az autóversenyzést sokan még mindig férfias terepnek tartják, ahol a nőknek legfeljebb a nézőtéren jut hely. A 20 éves Németh Eszter viszont nem sokat foglalkozik ezzel: Magyarország egyetlen női gyorsasági autóversenyzőjeként tavaly történelmet írt. A Swift Cup Europe nemzetközi mezőnyében második, a magyar bajnokságban pedig harmadik lett. Ilyen eredményt előtte magyar női versenyző még nem ért el ebben a kategóriában. Kaiser Orsolya az UNI Győr WMS versenyzőjével beszélgetett többek között a pályán és azon kívül megélt kihívásokról, a futamok előtti rituáléiról, és arról is, milyen előítéletekkel kell nap mint nap megküzdenie.
–
Kaiser Orsolya/WMN: A Facebook-oldaladon májusban több posztod is arról szólt, hogy megkezdődött a versenyszezon a nemzetközi Suzuki Swift Cup Europe-ban. Hogy néz ki egy átlagos napod egy ilyen időszakban, és hogyan készülsz a futamokra?
Németh Eszter: Idén hét verseny lesz, az utolsó kettő szeptemberben és októberben. A legtöbb futamot külföldön rendezik, főleg a szomszédos országokban, egy viszont itthon lesz, a Hungaroringen. A felkészülés miatt nem szoktam különösebben izgulni: minden nap elmegyek edzeni a konditerembe, emellett pedig néhány órát a szimulátorban töltök. Autóba nem ülök olyan gyakran, mivel Győrben lakom, az autóm és a szerelőm viszont Budapesten van.
K.O./WMN: Ez lehet, hogy laikus kérdés, de a szimulátorral tudod gyakorolni azokat a pályákat, amelyeken versenyeztek?
N.E.: Pontosan. Verseny előtt egy-két héttel általában naponta egy-két órát a szimulátorban töltök. Ez egyrészt segít abban, hogy ráhangolódjak a versenyre, másrészt abban is, hogy megtanuljam, megismerjem az új pályákat. A futamok előtt van lehetőségünk a pályán is menni a kocsikkal, ha ezt külön kifizetjük.
Az autóversenyzés elég költséges sportág. Van egy viszonylag magas nevezési díj, ami tartalmaz egy darab szabadedzést, de ha ezen felül is szeretnél pályára menni, azt már saját zsebből kell finanszírozni.
K.O./WMN: Már több interjúban is meséltél arról, hogyan kerültél az autóversenyzés világába. Korábban kézilabdáztál, majd a koronavírus-járvány alatt fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél kipróbálni valami mást, valami újat. Ekkor ültél először szimulátorba, aztán jött a gokartozás, majd a gyorsasági autóversenyzés. Volt egy olyan konkrét pillanat, amikor eldőlt benned, hogy: oké, ezt komolyan akarom csinálni?
N.E.: Akkor eszméltem rá igazán, amikor azt vettem észre, hogy már jobban szeretek gokartozni, mint kézilabdázni.
Vonzott az egész, amit adott: az adrenalin, a versenyhelyzetek, a közeg. Emellett imádok vezetni, csak nem a közúton, sokkal inkább egy versenyautót.
K.O./WMN: Mi a legnehezebb része az autóversenyzésnek?
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Kiemelt kép: SpeedLight Photo Agency
Glow
Glow