„Folytassuk, vagy minket is megölnek?” – Így bénítják meg a feministák munkáját Irakban

–

Március elején két motoros fegyveres lelőtte Jánár Mohammedet, Irak legismertebb nőjogi aktivistáját. A támadás saját otthona előtt érte – a nő évek óta halálos fenyegetéseket kapott többek között az Iszlám Államtól és más fegyveres csoportoktól.

A feministákkal szembeni erőszak nem elszigetelt eset. Április elején egy lányokat segítő ügyvédnőt öltek meg, 2025 augusztusában pedig rejtélyes körülmények között meghalt Bászrában egy pszichiáter, Ban Zijád Tárik, aki traumát átélt nőkkel dolgozott. Holttestét otthonában találták meg, és bár az első jelentések alapján emberölésnek tűnt, az esetet gyorsan lezárták, A halálát a hatóságok öngyilkosságként könyvelték el. Amikor helyi aktivisták nyilvánosan firtatni kezdték, többüket őrizetbe vették. 2023-ban pedig egy influenszer, Tiba al-Ali meggyilkolása is országos felháborodást váltott ki. A fiatal lány aludt, amikor rátámadt és megfojtotta az apja, az akkori híradások szerint „becsületgyilkosság” történt. 

Dermesztő hatás

A sorozatos támadások hatása már most kézzelfogható.

„Folytassuk, vagy minket is megölnek?”

– fogalmaz munkájáról Iqbaal al-Aamli aktivista. Egy másik jogvédő, aki biztonsági okokból csak álnéven nyilatkozott, azt mondja: törölte blogját, leszedte a tüntetéseken készült fotóit, és már nem nevezi magát feministának. Cikkeit ma már álnéven írja.

Mások célzott fenyegetéseket kaptak:

üzenetekben küldték el nekik saját lakcímüket, munkahelyük adatait. A támadások mögött állókat azonban szinte soha nem azonosítják. Mohammed gyilkosairól sincs információ, a hatóságok nem közöltek részleteket a nyomozásról.

A nők mozgástere közben jogi és társadalmi szinten is szűkül. A büntető törvénykönyv több ponton enyhíti a nők elleni erőszak elkövetőinek felelősségét, például ha „becsületbeli ügynek” minősítik, és az is előfordulhat, hogy egy erőszaktevő büntetése megszűnik, ha feleségül veszi az áldozatát. A háborúk, a gazdasági instabilitás és a konzervatív társadalmi normák miatt sok nő számára a közéletben való részvétel eleve kockázatos, gyakran fenyegetésekkel jár, esetleg családjuk helyez rájuk nyomást. 

Az iraki parlament tavaly olyan szabályozást fogadott el, amely akár kilencéves korban is lehetővé teszi a házasságot a lányoknak, ezzel intézményesítve a gyermekek ellen elkövetett erőszakot és a kiskorú lányok kiszolgáltatottságát: nemcsak korai, sokszor kényszerített kapcsolatokba zárhatja őket, hanem tartósan ellehetetleníti az oktatásukat és az önálló élet lehetőségét is – hogy hogyan kerüli meg a világi törvényeket a rendelet, és ennek milyen hatása van, arról Mózes Zsófi írt korábban, amikor az még csak javaslat volt. 

Jánár Mohammed öröksége

Ebben a közegben dolgozott Jánár Mohammed. A 2003-as amerikai invázió után tért vissza Irakba, és megalapította az Iraki Nők Szabadságáért Szervezetet (OWFI). Az első menedékházakat hozta létre olyan nőknek, akiket családjuk becsületgyilkossággal fenyegetett vagy bántalmaztak. Később országos hálózatot épített ki, összesen tizenegy védett házzal.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Human Rights Watch (@humanrightswatch) által megosztott bejegyzés

A menedékházak nemcsak védelmet adtak, hanem kiutat is: oktatást, munkalehetőséget, önálló életet. „Nem áldozatként tekintett a nőkre, hanem túlélőkként, akik képesek másokat is megmenteni” – mondja al-Aamli. Mohammed személyesen követte a bent élők sorsát, ismerte a történeteiket, és rendszeresen ellenőrizte a körülményeiket. 

Mohammed szervezete közben a hatóságok célkeresztjébe is került: 2020-ban azzal vádolták meg, hogy „szökött nőket” bújtat és arra ösztönzi őket, hagyják el családjukat. 

A mostani gyilkosságok után azonban nemcsak a fizikai biztonság, hanem a nyilvános megszólalás is kockázattá vált. Jánár Mohammed munkatársai szerint a cél egyértelmű, elhallgattatni őket:

„El akarnak törölni minket. De nem állunk meg. Ő minden áldozatból erős nőt formált – és ezt nem lehet visszafordítani.”

Nagy Andi