–

Bevallom, jó ideje utálok drogériába járni. Mert mindig azzal szembesülök, hogy képtelen vagyok kiválasztani a millió termék közül a nekem legmegfelelőbb – vagy legalább elég jó – és nem is pofátlanul túlárazott, állat- és környezetvédelmi szempontokból is rendben lévő arckrémet, sampont vagy testápolót, és elfáradok a polcok közti kóválygástól.

Szeretek nemcsak jó ár-érték arány alapján vásárolni – vagyis nem háromszor annyit fizetni valamiért, amiben ugyanaz van, mint a másik termékben, csak szebb a csomagolása vagy jobban cseng a márkanév –, hanem okosan is. Vagyis átlátni, miért éppen ez vagy az a termék való nekem.

Igen, én vagyok az a vásárló, aki mindig átfutja az apró betűs összetevőlistát. Csakhogy mostanában úgy érzem, ehhez én már kevés vagyok, nem vásárolni jöttem a drogériába, hanem kémiából vizsgázni.

Tesztelnek, tudom-e, mire jó a retinol vagy a hialuronsav, és utóbbinak milyen molekulatömegűnek kell lennie, hogy hatékony legyen. Vagy rá kellene jönnöm arra, hogy egy „új generációs peptid skin boosterre” van-e szüksége a bőrömnek – és azt egyáltalán eszik vagy isszák?

Vagy rosszul gondolom, és épp az a lényeg, hogy nem kell értenem a címkéket: elég, ha megnyugszom, hogy nálam okosabbak értik, én pedig felelős döntést hoztam, mert olyan terméket választottam, amelyet fehér köpenyes emberek laboratóriumokban optimalizáltak és teszteltek számomra?

Joghurt vagy bifidus essensis?

Úgy emlékszem, a „bifidus essensis”-es marketinghókuszpókusz volt az első közös, össznemzeti sciencewashing-pillanatunk. A joghurt már nem sima joghurt volt többé, hanem „probiotikum” – ezt a szót is akkor tanultuk meg sokan –, az emésztés mannája.

Tudta valaki korábban, mi az a bifidus essensis? (Vagy tudja most?) A természettudományokban vagy élettanban jártasak bizonyára. A többségnek azonban fogalma sem volt, mi fán terem. Viszont mivel sokat hallottuk, szajkóztuk, mint Harry Potterék a varázsigéket.

Mi értelme volt a hatalmas reklámköltségen a szánkba rágni egy latin kifejezést? A trükk az, hogy ha valami elég jól és tudományosan cseng, akkor a vásárlók nem firtatják, pontosan mit jelent – úgyis leteszik a termék mellé a voksukat. Mert bíznak a márkában, és elhiszik róla, hogy mögötte ott áll kart karba fonva csomó fehér köpenyes, lelkiismeretes tudós a laboratóriumban. (Ami valószínűleg igaz is – csak hát nem független szakemberekről van szó.)

Tudomány máza a tégelyen: így működik a sciencewashing