Hőhullámok perimenopauzában – mi történik valójában a testünkben?

–

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

Nem a bőrben kezdődik – hanem az agyban

A hőhullámok kulcsa nem a bőrben, és még csak nem is a verejtékmirigyekben, hanem az agy egy apró, de rendkívül fontos területén van: a hipotalamuszban.

Ez az agyi központ felel többek között a testhőmérséklet, az alvás–ébrenlét ciklus, az éhség, a hormonális visszacsatolások és a stresszválasz szabályozásáért. Mindezek mellett pedig roppant érzékeny az ösztrogénre. Bár utóbbi jelentőségét korábban különösebben nem érzékeljük, de 40 fölött már nem elhanyagolható információ.

Normál esetben a testhőmérséklet tekintetében a hipotalamusz úgy működik, mint egy nagyon finomra hangolt termosztát. Van egy úgynevezett termoneutrális zónája, egy szűk hőmérsékleti tartomány, amelyen belül a szervezet nem indít hűtést, sem fűtést – vagyis jól érezzük magunkat.

Mi köze ennek az ösztrogénhez?

Az ösztrogén nemcsak a ciklust és a petefészket befolyásolja, hanem közvetlen hatással van a hipotalamusz működésére is.

Perimenopauzában pedig, ahogy azt már a sorozat korábbi részeiben körüljártuk, az ösztrogénszint nem egyenletesen csökken, hanem kiszámíthatatlanul ingadozik. Ez „összezavarja” a hőszabályozásért felelős idegi hálózatokat – és persze sok mást is, de most maradjunk a hőhullámoknál.

Ennek következménye, hogy a korábban stabil hőtolerancia-zóna beszűkül. Ilyenkor már egészen apró ingerek – egy melegebb szoba, egy stresszes gondolat, egy pohár bor, a gyors pulzus – is elégségesek ahhoz, hogy az agy tévesen túlmelegedést érzékeljen.

Mi történik ilyenkor a testben?

Amikor a hipotalamusz „riaszt”, a szervezet azonnal hűteni kezd: kitágulnak a bőr erei, fokozódik a verejtékezés, gyorsulhat a szívverés, hirtelen melegségérzet, majd kipirulás jelentkezik.

Ez maga a hőhullám.

Amikor a test gyorsan lehűl, a rendszer átbillen a másik irányba, és ezért jelenhet meg utána fázás, hidegrázás, remegés. Ez nem két külön tünet, hanem ugyanannak az idegrendszeri szabályozási zavarnak a két oldala.

Miért gyakori éjszaka?

Sokan tapasztalják, hogy a hőhullámok éjszaka különösen intenzívek. Ennek több oka is van: alvás közben az idegrendszer érzékenyebbé válik, a testhőmérséklet természetes napi ritmusa változik, ráadásul az ösztrogén ingadozása az alvás–ébrenlét szabályozását is érinti.

Ezért fordulhat elő, hogy valaki izzadva ébred fel, miközben a szoba hőmérséklete nem változott, és semmi külső ok nem magyarázza a jelenséget.

Nem hormonális megoldások

A modern kutatások szerint a hőhullámok hátterében nem kizárólag az ösztrogénszint változása áll. Fontos szerepet játszanak a hipotalamuszban található úgynevezett KNDy-neuronok, valamint a neurokinin B és az NK3-receptorok jelátviteli útvonalai. És bár ez önmagában valószínűleg most nem villanyozott fel különösebben, azt valószínűleg érdekesnek találod, hogy ezen kutatási eredmények miatt ma már léteznek célzott, nem hormonális kezelések is a hőhullámokra, amelyek már itthon is elérhetőek.

Miért érinti egyeseket jobban, másokat alig?

A hőhullámok megjelenését és súlyosságát befolyásolja a genetikai háttér, az idegrendszeri érzékenység, a stresszterhelés, az alvás minősége, a testösszetétel, és az általános egészségi állapot. Ráadásul vannak kifejezett triggerek is, amelyek provokálhatják a panaszokat.

Ezért nem egyforma minden nőnél a perimenopauza, és ezért nem működik mindenkinél ugyanaz a megoldás.

A hőhullám tehát nem a rossz alkalmazkodás, a gyengeség vagy a hiszti jele, és sajnos pusztán akaraterőből nem igazán tudjuk lenyomni. Ez egy nagyon gyakori, jól leírható élettani jelenség, amely a perimenopauzában lévő nők több mint kétharmadát érinti.

És akkor a jó hír

A hőhullámok ma már kezelhetők, és sok esetben jelentősen enyhíthetők – ha nem bagatellizáljuk, hanem valódi ok-okozati összefüggéseikben nézzük őket.

A sorozat következő részében arról lesz szó, hogy mit tehetünk mi magunk a hőhullámok csökkentéséért, és mikor érdemes orvosi segítséget is bevonni. Mert a cél nem az, hogy kibírjuk vagy átvészeljük a perimenopauza nem is olyan rövid időszakát, hanem hogy értsük – és ezáltal jobban éljünk ebben az átmeneti periódusban.

dr. Sipos Andrea