A nő, aki nélkül ma azt sem tudnánk, ki Stevie Wonder – Sylvia Moy története

–

1963-ban a detroiti Motown Records hidat épített egy mélyen megosztott Amerikában. A kiadó futószalagon gyártotta az átütő, bőrszínbeli különbségeken átívelő slágereket: Mary Wells, Marvin Gaye, Martha and the Vandellas, The Miracles vagy The Marvelettes egymás után szállították a rádióbarát dalokat. A mindössze 13 éves Little Stevie Wonder is üstökösként robbant be a harmonikaközpontú Fingertips Pt. 2 című felvétellel – a Motown elnöke és alapítója, Berry Gordy nem is titkolta, hogy a vak fiú harmonikajátékával és nem az énekhangjával nyűgözte le. 

A siker azonban gyorsan elillant. A kamaszodó Wonder hangja megváltozott, a következő lemezek megbuktak, és 1965-re a kiadó alapítója, Berry Gordy már nem tudta, mit kezdjen a tinédzserrel. A Motown falain belül egyre többen egyslágeres előadónak hitték. Ekkor lépett színre Sylvia Moy.

Moy eredetileg énekesnőként szeretett volna befutni, de dalszerzői tehetsége hamarabb utat talált magának. 1964-ben fedezték fel Detroit egyik klubjában; meghallgatásán saját szerzeményei győzték meg a vezetőket. Így lett a kiadó első hivatalosan szerződtetett belsős dalszerzőnője.

A hatvanas években a női dalszerzők ritkán kaptak önálló kreditet, gyakran férfi partnerekkel – sokszor férjükkel – osztoztak a szerzőségen. A strukturális szexizmus a Motownnál is jelen volt, Moy csendes, visszafogott alkotóként az egyetlen nő volt a produceri értekezleteken.

El akarták engedni a 15 éves Stevie Wondert

Egy ilyen megbeszélésen hangzott el 1965-ben, hogy a kiadó megválna Stevie Wondertől. Moy azonban egyes-egyedül hitt benne, és alkut ajánlott: ha ír és producerként elkészít egy slágert a fiúnak, Wonder maradhat.

View this post on Instagram

A post shared by Alexandria Jade (@alexandriajade__)

Az eredmény az Uptight (Everything’s Alright) lett – egy energikus, táncolható dal, amely az R&B-listák élére ugrott, és a popslágerlistán is tarolt. A szám Grammy-jelöléseket hozott, és újraértelmezte Wondert: nem pusztán hangszeres csodagyerek, hanem érett hangú, önálló előadó lett. Moy munkájának jelentős része azonban láthatatlan maradt. 

Bár több forrás szerint Moy kulcsszerepet játszott a dal megszületésében, a papírokon férfi kollégái neve szerepelt – derítette ki Margena Christian, aki könyvet is írt Sylvia Moy jelentőségéről, és arról, hogy soha nem kapott produkciós jogdíjat munkájáért a kiadónál. 

1969-ben a BMI első R&B-díjátadóján az év dalszerzője lett. Nevéhez fűződik többek között a Kim Weston és Marvin Gaye duettje, az It Takes Two, valamint a The Isley Brothers együttes This Old Heart of Mine (Is Weak for You) című slágere is.

Saját lábára állt

A hetvenes évek elején végül távozott a Motown kiadótól, saját vállalkozást indított, amelyben dalokat írt és produceri teendőket látott el, ezúttal már saját neve alatt. Több mint 100 eredeti dalt komponált és hozott létre saját Muziki Publishing Company-ja révén, dolgozva kortárs előadók számára, emellett hátrányos helyzetű fiatalok számára biztosított zenei és művészeti oktatást és lehetőségeket. A Center for Creative Communications nonprofit szervezetben végzett munkájával kézzelfogható eszközöket is adott a következő generációk kezébe ahhoz, hogy saját kreatív útjukat járják.

Munkásságát később több rangos elismerés is jutalmazta:

2006-ban beválasztották a Songwriters Hall of Fame-be mint az egyik úttörő női dalszerzőt, aki nemcsak slágereket írt, de új lehetőségeket nyitott a női alkotók előtt a zeneiparban.

Végül 2017-ben, 78 éves korában elhunyt tüdőgyulladás szövődményeiben. 

Nagy Andi