–

Amikor pár éve belevetettem magam az újságírásba, a mentorok és az idősebb kollégák elég sokszor elmondták: teljesen mindegy, hova mész interjúzni vagy riportot készíteni, minden eshetőségre készülj fel. Legyen nálad külső akkumulátor, víz, extra meleg ruha, némi ennivaló, mert sosem tudhatod, hogyan alakulnak az események. Ezekkel a gondolatokkal indultam el kedd reggel is Csepel felé, hogy találkozzam a Pelikán Szauna két működtetőjével, Oscarral és Arival.

Ahogy a Soroksári úton sétáltam kifelé a városból, egy lepusztult, finoman szólva sem túl bizalomgerjesztő helyszín irányába, bevallom, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy azért csak szólok a kollégáknak, pontosan hova megyek és kikkel találkozom. Nem azért, mert bármi konkrét okom lett volna kételkedni, egyszerűen csak az ember nem lehet elég óvatos, főleg fiatal nőként. Mindeközben azon is gondolkodtam, vajon hogyan fogunk mi itt, a Duna-parton, szabadtéren, ebben a szeles, hideg időben beszélgetni. Ennek a szakmának valahol ez is a szépsége: sosem tudod, mi vár rád. Simán benne van, hogy

egy teljesen átlagosnak induló februári napon egyszer csak ott találod magad egy lószállító kocsiból átalakított szaunában, két emberrel, akik arról mesélnek, miért érezték úgy, hogy Budapestnek bizony szüksége van egy közösségi szaunára.

Olyasmivel akartam foglalkozni, ami összehozza az embereket

Oscar valamivel több mint egy éve költözött Budapestre, előtte öt évet élt Berlinben. A harmincéves fiatal azt mondja, egyszer csak eljött az a pont az életében, amikor úgy érezte, ideje valami teljesen újba belevágni.

„A nagyszüleim magyarok voltak, 1956-ban emigráltak az Egyesült Királyságba. Amikor hároméves voltam, fél évet mi is Budapesten éltünk a szüleimmel, akkor több barátot is szereztünk. Azt éreztem, hogy itt az ideje felfedezni a magyar gyökereimet, közelebb kerülni a magyarságomhoz.

Az egyik családhoz költöztem, akiket még gyerekkoromban ismertünk meg. A családból az apa, Balla Gabu, aki egy tehetséges művész és fafaragó, segített megépíteni a Pelikán Szaunát.”

View this post on Instagram

A post shared by The Pelikan Szauna (@pelikanszauna)

Bár Budapest és Berlin is többmilliós főváros, ahol emberek százai, ezrei mennek el egymás mellett nap mint nap, ugyanazokba a boltokba járnak, ugyanazokat a kávézókat és éttermeket szeretik, mégis Oscar szerint sokan érzik magukat magányosnak ezekben a nagyvárosokban. „Berlin is tele van emberekkel, rengeteg kultúra van jelen, mégis azt látni, hogy sokan elszigetelten élik a mindennapjaikat. Nem érzik, hogy tartoznának valahova, hiányoznak a valódi közösségek. Mindenképp valami olyasmivel akartam foglalkozni, ami összehozza az embereket, mint például a szaunázás. Budapesten ráadásul régre nyúló tradíciója van a fürdőkultúrának, ami ma már kevésbé része a magyarok hétköznapjainak. Inkább a külföldiek járnak fürdőkbe.”

Oscar társa, Ari Finnországból érkezett Budapestre 2024 szeptemberében. Egy művészeket fogadó rezidenciába költözött, és eredetileg csak három hónapra tervezett maradni. Azonban egyre inkább megszerette a várost, az atmoszférát, és tavaly karácsony előtt végül úgy döntött: Budapesten fog új életet kezdeni.

„A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjátadón találkoztam Oscarral, mert egy közös barátunk is a jelöltek között volt. Beszélgetni kezdtünk, és

Oscar meghívott, hogy próbáljam ki a Pelikán Szaunát, talán azért is, mert finn vagyok, így biztos tudok egyet s mást a szaunázásról” 

– meséli a 38 éves művész.

A Pelikán Szauna megépítése hat-hét hónapig tartott. „Vettünk egy lószállító kocsit, és hónapokon át dolgoztunk rajta, hogy teljesen átalakítsuk. Sem én, sem Gabu, egyikünk sem csinált még ilyet korábban, mindent ki kellett találni a nulláról.